Tisztelt Képviselő Úr! Kedves Attila!
Régóta fogalmazódik bennem a gondolat, hogy nyílt levél formájában fejezzem ki köszönetemet mindazért a sok „jóért”, amit értem, s legfőképpen Szamossályi település érdekében cselekedtél az elmúlt években.
Országgyűlési képviselőként, gondolom, Téged is az a cél vezérelt, hogy a térségben, az itt élő emberek helyzetén - lehetőségeidet kihasználva - a legnagyobb mértékben segíts. Nem tudom, miért van olyan érzésünk itt a Szamosháton, hogy irányunkban ez a szándék a visszájára fordul?! Csak az motivál, hogy ennek a községnek árts? Gondolni sem merek erre. Ez nem illik a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe! Márpedig tudtommal Te annak elhivatott támogatója vagy!
Pedig nem volt még olyan régen, amikor igen fontosnak tartottad a sályi emberek véleményét. Mi kiérdemeltük, hogy kisfalunkba két alkalommal is kifáradtál kampánygyűlést tartani, aminek meg is lett az eredménye, hiszen 2/3-dal nyertél Te is, és a Fidesz is. Talán a személyem az, ami visszatart attól, hogy leheletnyi segítséget nyújts ennek a közösségnek? De hisz a választáson én a településemen ugyanúgy 2/3-dal győztem, mint a térségben Te, illetve országosan a pártod! Ezeknek biztos komoly oka volt.
Egyszóval, nem értelek, Képviselő Úr. Megható, hogy mennyire szíveden viseled Székelyföld autonómiáját, illetve hogy milyen lelkesen ápolod a hadisírokat. Szép gesztus! De Mi élünk, és itt, Magyarországon, Szatmárban! Mi is áhítozunk a figyelmedre, támogatásodra! Szamossályi önhikis támogatásának "bődületes" összegében biztos komoly közbenjárásod volt. (20 millió igényelt helyett 2 millió megítélt támogatás.) Köszönjük! De köszönjük a diák-munkánál, illetve a közművelődési közmunkások kiválasztásánál nyújtott „hatékony” segítséged is!
Persze, én sem vagyok vak. Én is látom, hogy Te feltétlen lojalitást vársz a települések vezetőitől. Minimum egy közös hadisír-gondozást vagy egy „önkéntes” béke-menetelést! Ezennel feliratkozom a következő turnéra! Hátha akkor felújításra kerül a 4138. számú útszakasz Szamossályiban, hátha akkor egyszer az életben nyer a földpályázatunk, lesz önhiki és minden álmunk valóra válhat! Ha kell, hát „éljen Eduárd!” Ha ilyen szakmai megalapozottsággal működnek a térség dolgai, akkor ím, fejet hajtok.