„A háttérben szól a közpénzen kitömött heti Ákos a közpénzen kitömött Magyar Rádióból, Krisztus – helyesen – a feszületen, a közpénzen kitömött egyházak gondoskodnak róla, hogy így is maradjon, boldogság van, lelki béke, elégedelem.
Hopp, mielőtt ebbe belemelegednék, egy perc polgárda látszólag ide nem illő témában: miről is szólnak az emberi jogok? Arról a felismerésről, hogy az ember legnagyobb ellenségévé éppen az a hatalom tud válni (jelesül az állam), amelyik a legkörmönfontabban tudja bizonygatni az ember (polgár, munkás, a nép, a nemzet) iránti elkötelezettségét. (...) Ahol jogok sérülnek, ott hazugság van. (...)
Persze ha az ország »valós« állapotára kíváncsi valaki, azt is megismerheti, a lapból: röviden, a »valóság« harmonikus. Minden statisztika ezt bizonyítja. Minden közölt statisztika – magyarázat és kontextus nélkül – persze pont olyan hazug, mint a hazugságra kitenyésztett főszerkesztő maga. Hazug a lapnak az évről készült kronologikus összefoglalója, hazug a Járai-interjú (az Orbán-kormány a terheket a nagyvállalatokkal fizetteti meg stb. stb.), hazug a Schmitt Mária-interjú, hazug a magyar »kreatívipar« államias interpretációja, hazug a magyar »könyvesipar« karácsonyi választékát az »esztelen tülekedés« kontextusába helyezni (jó érzékkel, a tankönyvpiac államosításának napjaiban), hazug az egész giccses jelen–kép, a kulturális interjúk, a konzerv ország megannyi megnyilvánulása, kisebb és nagyobb hazugságok sorakoznak egymás után egy becstelen rezsim és egy becstelen korszak hű tükreként. Talán csak azok nem hazudnak vagy azok kapcsán nem tudnak hazudni, akik nem magyar megszólalók. Akit érdekel, olvassa el az egészet egy szuszra, én megtettem.
A címoldalon aranyszínű rámában: magyar termék. Azért erre ne legyünk olyan büszkék, polgárok.”