Feljelentem magam

„Igen: itt és most, ezeken a hasábokon keresztül. Bűnöm igen nagy, ha jól értelmezem garázdaság, s bár a büntetési tételét nem tudom pontosan, de akármi és akármennyi is legyen az, állok elébe.

Az történt ugyanis, igaz még tavaly, hogy ledöntöttem egy hóembert. A hóember kísértetiesen emlékeztetett a magyar miniszterelnökre; arcának vonásai, kicsit karika alsó teste, mintha róla lettek volna megmintázva. És én ezt a hóembert, bizony, fogtam szétromboltam. Igaz, akkor még nem tudtam, hogy amit teszek bűncselekmény, de mint tudjuk, a törvény nem ismerete nem mentesíthet a következmények alól. És most már tudom: amit tettem az a bíróságra tartozik. Hiszen végül is mindegy, hogy hungarocellből, vagy hóból van az az ember, és az is mindegy, hogy én építettem, alkottam, ha az a figura a legjelentősebb közméltóságra emlékeztet, akkor az többé nem az én tulajdonom, vele úgy kell bánnom, mintha valódi köztéri szobor lenne.

Helyes, hogy a rendőrség most felismerte mi a teendője ilyen helyzetben. Mert én hajlamos lettem volna átlépni a történtek fölött, fölmenteni önmagamat és azokat is, akik Orbán Viktorból csináltak Sztálin-szerű hungarocell figurát.”