Szeretem a szakmámat, nem cserélném le másra

„Azt írja a könyvében, hogy egy jól sikerült Egyenes beszéd-interjúval azokat a választókat is el lehet érni, akik bizonytalanok és meggyőzhetők. A mostani helyzetben ez azt jelenti, hogy az ön műsorával választást lehet nyerni, nem igaz?

Választást nem tévéműsorokkal lehet nyerni, de ekkora nyilvánosság nagyban hozzájárulhat egy-egy politikus vagy párt megítéléséhez. Gondoljon bele, a tévénéző – és ez esetben hangsúlyozottan a választó – a hírekből, a sajtótájékoztatókból kizárólag az alapinformációkat tudja meg. Aztán a tájékoztatót tartó politikus beül egy hírháttérműsorba, és ott már nem tud megélni magából csak a hírből. Ott el kell mondania a részleteket, meg kell védenie, magyaráznia, el kell hitetnie az igazát. Sok múlik azon, hogy ezt képes-e hitelesen, meggyőzően tenni. (...) 

Ne féljen tőlem – nyugtatta egy adásban Keszei Sándort, a Magyarországi Szülők Országos Egyesületének elnökét. De félek, válaszolta az interjúalany. Szerintem ez a meghívottak többségére igaz, nem?

Sajnos van ilyen is. Azért mondom, hogy sajnos, mert nekem egyáltalán nem ez a célom. Beszélgetni szeretnék emberekkel, a nyilvánosság elé tárni a nézeteiket, és nem skalpokat gyűjteni. A sok domina, emberevő meg mit tudom én milyen jelzők ellenére, amiket már megkaptam, én mindent megpróbálok, mindenben segítek annak az interjúalanynak, akin látom, hogy fél, izgul. Megpróbálom oldani, elterelni a figyelmét arról, hogy ő most kamerák előtt szerepel. Beszélgessen, érveljen, vitázzon, és ne a helyzettel törődjön – akkor jól fog sikerülni a fellépése. Persze, ha valakinek azért van félnivalója, mert nincsenek érvei, azon nehezen tudok segíteni.”