Kálmán C. György és a nyalogatás

„Kiafaszt akarnak ezek nyalogatni? Na, viszlát, Együtt-PM, elment a maradék eszetek.” - írta egy Facebook-posztban a Magyar Narancs publicistája, Kálmán C. György. Nem sokkal később a szintén narancsközeli Ara-Kovács Attila jelentette be, hogy felfordul a gyomra az Együtt-PM-től (amelyből pár napja lépett ki), mivel „a helyük tehát ott van a CÖF mellett. Úgy teszik magukévá a Fidesz nacionalizmusát, amiként a Fidesz a Jobbik rasszizmusát. Forog a gyomrom”. És hogy mi váltotta ki ezt az iszonyú megvetést? Az, hogy az Együtt-PM támogatta Székelyek menetét. Hát ennyi. Mindössze két dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban megjegyezni.

1. Kevés érdemét tudom felsorolni a Fidesznek (és ha már itt tartunk, a Jobbiknak), azt azonban kétség nélkül állíthatom, hogy egy csomó kérdésfeltevése jó volt. Miközben ezekre a kérdésekre legtöbbször nem sikerült nekem tetsző megoldást találni, azt nem lehet elvitatni, hogy maga a probléma felvetése jogos. A Fidesz esetében az egyik ilyen kérdéskör a külhoni magyarság kérdésköre. A fülkeforradalom előtti időben ez a cigánykérdéshez (szegénykérdéshez?) hasonlóan tabutéma volt pontosan az olyan liberális publicista-diktátorok miatt, mint akik a mai napig a Magyar Narancsban publikálnak. Emlékszünk az MSZP Gyurcsány-vezette szemforgató kampányára is. Ha nem tetszettél ezeknek az embereknek, akkor ki lettél űzve a nyilvános politizálás tereiből vagy azzal hogy rasszista, vagy azzal, hogy antiszemita vagy. Ez sok esetben nem volt igaz.

A Fidesz a kérdést magát megkerülhetetlenné tette, és még ha az adott válaszokkal lehet is vitatkozni (gondolok itt a választójog kérdésére), mindenkinek állást kell foglalni, nem lehet holmi rasszistázással meg húszmillió románnal a szőnyeg alá söpörni a kérdést. Az MSZP, az Együtt-PM és különösen az LMP el is fogadta ezt a kis nemzeti minimumot, és miközben egyes nemzetpolitikai lépéseket kritizálnak, a kérdés alapvető fontosságát nem vetik el, egyre inkább fontosnak tekintik a külhoni magyarokat is, ha másért nem, a szavazatért. (Gyurcsány Ferenc és a DK ebben is, mint minden másban pontosan az ellentétét mondja, annak, amit a Fidesz, de hát nekik meg ez a profiljuk, lelkük rajta.) Lehet ezt úgy fogalmazni, hogy az Együtt-PM meg az MSZP behódol a Fidesznek, de azt is lehet mondani, hogy végre találtunk egy olyan pontot, ahol létre lehet hozni egy kis kiegyezést.

2. Nézzük, miről is van szó. Romániában van egy terület, ahol nem lehet igazán a népek keveredéséről beszélni: egy tömbben él ott sok-sok magyar anyanyelvű fiú és lány, férfi és nő, öreg és fiatal, anya és apa. A román kormányzatok húsz éve küzdenek minden megengedhető (s néha kicsit nem megengedhető) eszközzel azért, hogy ez a számukra idegen tömb minél kisebb befolyással bírjon és lehetőleg minél hamarabb beolvadjon. Gyakran tették ezt a regnáló magyar kormány asszisztenciájával. Lehet jönni azzal, hogy mi is ezt csináltuk a kiegyezés után. Ezt csináltuk. És? Attól jó lesz? Vagy attól csendben kell lenni? Ha magyarok ellen irányul némi diszkrimináció, és az ellen éppen a politikai ellenfelünk is tiltakozik, akkor máris el kell vetni a liberális gondolatokat?

Szerencsére Trianon nem megváltoztathatatlan. 2013 van, az Európai Unióban élünk, és a Románia közepén egy tömbben élő székelyeknek igenis joguk van hozzá, hogy valamiféle önrendelkezést kapjanak. A talán elszakadó Katalónia és Skócia Európájában azért nemet mondani egy autonómiát (tehát nem elszakadást, vagy mindentvisszát) követelő rendezvényre, mert éppen köze van hozzá a Fidesznek és a Fidesz „civiljeinek”, miközben az ügy maga sokat számít: idejétmúlt dolog. Az Együtt-PM-től elvárni, hogy az SZDSZ legrosszabb hagyományait folytassa: szomorú.

Reméljük, hogy Ara-Kovács Attila elmélete az ideológiák körkörös átvételéről el fog vezetni oda, hogy miután a Fidesz rasszista, az MSZP-Együtt-PM-LMP pedig nacionalista lett, a Jobbik fel fogja vállalni a liberális értékek Ara-Kovács- és Kálmán C.-féle védelmét. Stílusban lassan ugyanis leginkább hozzájuk passzolna.