Antal János szerkesztőt három évig nem zavarta a 2011-es Lomnici-ügy, de még a szépfejű Obersovszky Péter gyalázatos Schmitt-interjúja sem.
„Nagyjából ennyi, dulifuli, morciporci. Hogy miért tudok gúnyosan nevetni ezen az egészen? Mert Antal János szerkesztőnek három év kellett ahhoz, hogy csúf szakmaiatlansággal, árulással, manipulációval és propaganda-terjesztéssel vádolja meg kenyéradóját. Addig valami miatt ez nem zavarta. Nem zavarta a 2011-es Lomnici-ügy, nem zavarta az Operaháznál tartott tüntetés beszámolójának legdurvább meghamisítása 2012 elején, de még a szépfejű Obersovszky Péter gyalázatos Schmitt-interjúja sem zavarta. Ha igen, jól leplezte, de biztosan nem írt felháborodott leveleket az MTVA főnökének. (…)
Csak halkan megkérdezném: ha 2011 januárjában megkapta volna azt a műsort, amit jól csinált volna, ha valaki mondta volna neki, hogy fapapucs, ha továbbra is jófiú lett volna, olvasnánk ma ezt a levelet?”
Propaganda óvodásoknak, fegyveres gyakorlatok a kicsit nagyobbaknak, büszke pózolás terrorszervezetek jelképeivel – egymillió kis terorristát „gyártanak” Gázában egy újabb támadásra. Mutatjuk, hogyan!
A férfi válaszok helyett hazaárulónak titulálta Császár Attilát.
A filmben két jelenet is szorosan kapcsolódik az 1956-os forradalmi eseményekhez.
Az indok ezúttal is a háború.
„Nem a Fidesz, nem Orbán Viktor, hanem az egész ország ellen szavaztam” – jelentette ki korábban leplezetlen őszinteséggel az Európai Néppárt elnöke.
A szabadságot akartuk, ki is vívtuk, és a megtartásához vártuk a segítséget. Mi az 1956-os forradalom tanulsága? A nagyhatalmakkal szembeni józan bizalmatlanság.
Két évvel a borzalmak után újra előtörhetnek az emlékek a magyar kapusból.
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
