Az X-Faktort a rutin szerkeszti

„Mert az, hogy valaki jól énekel, még nem elég. Ide történet kell, de olyan, amitől a szív facsarodik. De legalábbis olyan, amiért érdemes bejönni a reklámblokk után a konyhából. És persze lehet erre cinikusan legyinteni, hogy forgatókönyv és megrendezett érzelmek, csak az sem segít. Mert az X-Faktor olyan, mint a paprikaspray: hiába ellenkezel, hiába keménykedsz, az arcodba tolják, aztán elbőgöd magad. Tudományos képlet, nagy mintájú kísérletekben tökéletesítve.

Éppen az az X-Faktor negyedik évadának veszélye, hogy a rutin szerkeszti majd az adásokat. Persze a zsűrit lecserélték, most már zenekarok is jelentkezhetnek a műsorba, és nemsokára szombaton és vasárnap is lesznek adások, de kérdés, mindez elég lesz-e ahhoz, hogy ne érezzük azt, ezt már láttuk valahol.

A zsűriben Tóth Gabi lett az új Keresztes Ildikó, bőg is, mintha ezért kapná a bónuszt év végén. De még így is sokkal természetesebb és kedvesebb, mint Keresztes, aki a vége felé már olyan volt, mint egy elhasznált ezoterikus önsegítőkönyv, amit Paulo Coelho dedikált tévedésből. Szikora Róbert már nem ilyen egyértelműen jó csere: oké, ő is elhasznált rocksztár, mint Nagy Feró, csak hát ő már harminc évvel ezelőtt is olyan volt, mint akinél valahol elakadt a szoftverfrissítés. Ő a magyar ugar Ozzy Osbourne-ja, a szétcsapott, már tudatmódosítók nélkül is homályos tekintetű zenészlegenda. Csak Szikora mintha egy vasárnapi mise közepén ragadt volna rajta a tripen, és egyelőre nem egyértelmű, hogy ezzel mit lehet kezdeni az X-Faktor zsűrijében. Már azon kívül, hogy vicces, amikor halálra rémül a színpadra lépő Marilyn Manson-rajongóktól.”