Kertész az Kertész

Megette a fene, ha egy írónak a fogalmazványait folyton magyarázni kell, felszentelt papjai vannak, akik elmondják mit értett az alatt amit írt, vagy mondott. Egyébként ezúttal szerintem nagyon is egyértelműen fogalmazott a holokauszbiznisz virágik a világon és akik ebből meggazdagodnak, vagy részesednek olyan zsidók akiknek a világon semmi közük az üldöztetéshez. Mit kell ezen magyarázni? Ugyanakkor megdöbbentő nyíltsággal beszélt arról is, hogy a Sorstalanság Nobel díjának semmi köze az irói kvalitásaihoz, egyszerűen része a fent említett biznisznek, mint ahogyan az osztrák Jelineké is az.

Biztosan a Snóbli díjra gondolt, az hosszú ó.

Annyira sajnálom Kertészt, pedig a Nobel díjával igazán nem szorul rá. Túlélte, sokakkal együtt, hazajött, előtte az egész élet és azért mégiscsak egy neki lejtősebb pálya várta, mint azokat, akik nem élték át azt, amit ő, bár ki az az állat, aki ezt irigyelné. Viszont serdülő fiúként szembe kellett néznie a borzalommal, beleértve azt is, h. talán vki. más helyett kapta az élet esélyét. Talán nem lett volna törvényszerű, h. 45 tavaszán a gyűlölet legyen az alapvető életérzése. Annyi minden lehetett volna a gyűlölet helyett. A Sorstalanságban számomra az anyag érdekes, ez egy megmenekülés regény. Abban a háborúban Magyarország hadszíntérré vált, kő kövön nem maradt és ha kevés lett volna a konkréten a háborúban elesett honfitársunk, jött a kicsi robot, amiben százezerszám haltak meg azok, akik "megúszták" a háborút. Elveszett a majdnem teljes vidéki zsidóság, azután lassan mindenki vesztes lett, aki 45 előtt vitte valamire. Olyan sok tehetséges ember lett a partvonalon kívülre üldözve, h. talán a rendszer 90-es, a régi formában való bukása részben a gondos káderpolitikának is volt köszönhető. A háború után, lazításként, jött a Rákosi korszak, amelyben ugy-e a jó Kuncze szerint a letartóztatottak bántalmazása tiltva volt. Hogy nem szakad rá az ég! Kertészt meg lehet érteni, ezek után Berlin egy álom lehetett a számukra. Az, h. végül hazajött magát kezeltetni a magyarság tagadó nyilatkozata után tulajdonképpen szomorú. A nyilatkozataival végső soron mindenkit megsértett, aki olyan szerencsés volt, h. származása révén nem lett üldözött, mint ő. Ezt a szörnyűséget németek találták ki, németek teremtették meg ennek a borzalomnak a lebonyolítási lehetőségét és egész Európában megoldották, h. meg is történjen. Voltak helyek, mint Tiso Szlovákiája, Románia, ahpl nem kellett német megszállás a végrehajtáshoz, mint Magyarországon, önként, a németekkel fej fej mellett megoldották. Volt egy zsidó diákkori barátnőm. Egyszer azt mondta, ha én szlovák lennék, nagyon útálnám a magyarokat, van képük a Kárpát medence térképe előtt állva időjárást jelenteni minden este, magyar nevű szlovákiai városokat megemlítve. Este jobban figyeltem, vékony fehérrel rajta voltak a térképen az országhatárok. Barátnőm családja szlovákiai gyökerű, ha ott maradtak volna, nem lett volna alkalma a 2000-es évek végén magyarútáló szlováknak képzelnie magát. Ez azután egy hosszú barátság vége lett. Nem tudom, mi lesz ennek a meg nem értésnek a kifutása. Valószínüleg valamiféle szolidaritásnak ki kéne alakulni az ország vétlen népével kapcsolatban azokban, akik végső soron itt boldogultak, ezt az országot választották lakóhelyűl, bár sokan közülük válogathatnának, velünk ellentétben. Hogyan várhatja el a toleranciát az, aki a legkevésbé sem toleráns, pl, a többségi vallással kapcsolatban? Szerintem nem igazán. Bármilyen szomorú, de a tiszteletnek, szeretetnek, megértésnek valamilyen fokon kölcsönösnek kéne lenni.

Hát igen, minden eladó... Kertész Imrénél. ..."Köves Gyuriból a táborból hazatérve kiszakadt, hogy amit érez, az a Gyűlölet, és aki iránt érzi, az a Mindenki. "... de azért : ..."Darum, weil es sich für einen jüdischen Schriftsteller in Berlin besser lebt als in Budapest."... ( mert egy zsidó író jobban él Berlinben mint Budapesten ) Érdekes, én olyannal , aki igazán megalázott volt, csak útban Izrael felé találkoztam. Kertész Imre láthatóan a "kevésbé bűnöst, a németet a magyarral szemben " választotta. Kertész lebt wieder in Budapest, bekennt sich zu seiner Liebe zu Berlin. Kertész Imre ismét Budapeten él...