Rosszabb, mint ahogy kinéz

„Ez az egész történet csak azért jár az eszemben, mert úgy Magyarországon, mint Szlovákiában olyan ellenzékhez van szerencsénk, amely a republikánusokhoz hasonlóan minden másban látja a hibák forrását, magukon kívül. Az MSZP és a Bajnai-féle Együtt párostánca a legvadabb elvárásokat is alulmúlja: néhány hónappal a választások előtt a választórendszer miatt elkerülhetetlen együttműködés nem hogy formálódik, de egyre messzebb van. Az MSZP egyértelmű céljaként tette meg az Együtt visszaszorítását, a jelek szerint akár a kormányváltás esélyéről való lemondás árán is; az Együtt pedig nem tudott elegendő felhajtóerőt generálni saját, a szocialisták jelöltjénél sokkal megválaszthatóbbnak tűnő frontemberének, és mozgása inkább bukdácsoló, mint előrehaladó. A szocialisták, akik 2010-ben elsöprő vereséget szenvedtek, az elmúlt éveket az Orbán-kormány kritikájának szentelték, annak egyfajta antitéziseként definiálván magukat, de eközben a párt strukturálisan nem tudta (akarta?) eltávolítani magából azokat az elemeket, ami miatt 2010-ben vesztesként került ki a játékból. (Csak a tisztánlátás kedvéért: Gyurcsány Ferenc bukása nem az ok, hanem egy tünet volt. Az őszödi beszéd nem a saját lábán jött ki a helyiségből, és Gyurcsány sem a választók akaratából lett miniszterelnök Medgyessy Péter helyett.) (...)