„Nem is tudom, mulatságos-e, vagy inkább szomorú, mennyire képtelen még ma is kezdeni valami értelmeset ezzel a fesztivállal a politika és a média. Különösen ahhoz képest, hogy milyen erős országimázs-alakító jelenségről beszélünk. A politika, ha teheti, inkább csendben van, a híradókba bele sem fér semmi, a decibeleket fájlaló lakossági berzenkedéseken kívül, a bulvár meg elvan annyival, hogy a fiatalok óvszer nélkül dugnak a poros sátrak mélyén.
Közben az is lehet, hogy nem is kell, hogy értsék, mi van. A klassz dolgok megcsinálják magukat nélkülük is, nem kell extra segítség. Már ha van, aki kitalálja és viszi őket,
A Sziget, a bulinegyed, a borkultúra, a jégkorong sem úgy lett, hogy Orbán Viktor vagy Gyurcsány Ferenc azt mondta, hogy legyenek. Amit a politika talál ki, az úgysem lesz. Azaz úgysem lesz olyan. Ha már ország, imázs és szórakoztatóipar: attól nem lesz Kánaán és világverés, hogy a teljesen reménytelen futballba pumpálják a százmilliókat. Mindegy, mindenkinek megvan a maga mániája, minden százmilliónak megvan a maga sorsa.”