Csalódott fideszest nem láttunk még sokat, de csalódott tiszást már néhányat

Szép barátságok alakulnak az ellenzékben.

Teljesen mindegy volt, mennyire húzták ezek az egyébként önálló értelmiségiek az orrukat az állampárt kiépülése idején, végül mégis a Párt környékén kötöttek ki.

„A probléma azonban az, hogy teljesen mindegy volt, mennyire húzták ezek az egyébként önálló értelmiségiek az orrukat az állampárt kiépülése idején, végül mégis a Párt környékén kötöttek ki. Nagy részük 1956 körül ugyan Nagy Imrénél landolt, de a Kádár-rendszerben a teljes mozgalmuk »társutassá« szelídült.
Lehetne azon vitatkozni, mennyiben volt más az akkori és a mostani helyzet, vagy azon, hogy elősegítheti-e a Fidesz »belső megújulását« egy ilyen kritikai réteg közeledése. Ha viszont az LMP első emberének »elvi iránya« ilyen iramban menetel a kormánypárt »Hazafias Népfront«-jának kényelmes szerepe felé, az kétségtelenül óriási csalódás és veszteség is lenne egyben.”