„A gyűlöletszerkezetekkel nincs felzárkózás
Távolról sincsen akkora eltérés a két tömb között, mint lelkes híveik gondolják, vagy miként a közéleti blokkok megpróbálják elhitetni az országgal. Mindegyik a maga esendő módján ugyanazt a válságköteget szeretné megoldani, az ismert eredménnyel. Mindkét oldalon roppant gyűlöletgépezet épült fel a közvélemény befolyásolására, és olyan erős a legelkötelezettebb hívek fogékonysága a táborelvű gondolkodásra, hogy fölöttébb valószínűtlen az egyes blokkok lényegi irányváltása. Magyarország közben mindinkább drámai helyzet felé tart, térségbeli lemaradásának trendje nem tört meg. A magyar parlamenti váltógazdaság a két tábor fundamentális harcának keretévé vált. Nem a táborelvű szembenállás okozta egyedül a bajokat, de döntő része van abban, hogy az ország nem képes megoldani gondjait.
Aligha várható egyedül felülről a fordulat. A nagy politikai tömbök irányítói is foglyai a háborús szembenállás logikájának. Magyarországnak nem lehet a gyűlöletszerkezetek uralmát egymagában legyőző hőse. De az egyes állampolgárok sem menekülhetnek el hatása elől szokott egyéni túlélési stratégiákkal. Változást csupán az hozhat, ha pozitív tapasztalatok egymást követő során az emberek megismerik az együttes cselekvés előnyeit, megélhetik a kiszámítható alkotmányosság hasznát. Az állampolgárok egyre szélesebb köreire támaszkodva új szereplők és szervezetek sora lép fel jobb- és baloldalon egyformán, és a közvélemény többségének támogatásával felmondja a kétoldalú szembenállás negyedszázados logikáját.”