Horn felismerte: az MSZP az állampárt utódpártjaként nem teljesen szalonképes az európai és amerikai politikában. Interjú.
„Az SZDSZ a nyilatkozatok szintjén az 1994-es választások eredményhirdetéséig mereven elzárkózott attól, hogy az MSZP-vel koalícióra lépjen. Mennyiben köszönthető Horn taktikázó képességeinek, hogy végül mégiscsak behúzta önöket a kabinetbe?
Horn személyes szerepe közvetett volt, ha az SZDSZ nem akarja, nincs koalíció. Közvetett szerepen azt értem, hogy pártelnökként elérte, hogy 1994-re az MSZP felépült az 1990-es hatalmas választási vereségből (a szocialisták az első választáson 10 százalékot kaptak – a szerk.), abszolút többséget szerzett. Az MSZP egyedül is kormányt alakíthatott volna, ennek ellenére felkérte koalíciós partnernek az SZDSZ-t, és ebben valóban szerepet játszott az ő sajátos politikai rutinja. De azt nem mondanám, hogy ő húzta be az SZDSZ-t, ez a mi döntésünk volt. Az SZDSZ akkor úgy látta az előző négy év tapasztalatai alapján, hogy a súlyos vereséget szenvedett jobboldali pártok hamarabb lépnének koalícióra az MSZP-vel, mint az SZDSZ-szel, a Fidesz pedig még a választási együttműködésben is végtelenül megbízhatatlan volt, túl azon, hogy még együtt sem lett volna annyi mandátumunk, mint az MSZP-nek. Arra, hogy az SZDSZ kormánypártként megvalósítja vagy részben megvalósítja programját, egyetlen útnak az MSZP-vel kötendő koalíció látszott.
Mi volt az a horni ajánlat, amit az SZDSZ nem tudott visszautasítani?
Az ajánlat visszautasítható lett volna, még csak a parlamenti matematika sem igényelte a koalíciót. Tény, hogy az MSZP-ben sem óhajtotta mindenki, de Horn felismerte: az MSZP az állampárt utódpártjaként nem teljesen szalonképes az európai és amerikai politikában, sokan tartottak attól, hogy valamiféle visszatérés várható az előző rendszerhez. Horn egy rendszerváltó párt, az SZDSZ felkérésével próbálta elhárítani ezt a bizalmatlanságot. Tegyük hozzá, az akkori közvélemény-kutatások azt mutatták, hogy a lakosság döntő többsége – beleértve a jobboldal választóinak számottevő részét is –, azt várta, hogy koalíciós kormány alakuljon. Úgy gondolták, hogy az előző rendszer kiszámíthatóságát jelképező MSZP jól társítható a radikális változásokat akaró rendszerváltó párttal. Mi azt gondoltuk, hogy a koalíció az MSZP abszolút többségével csak nagyon szigorú feltételek mentén működhet, ezért egy nagyon rigorózus koalíciós megállapodást kötöttünk. Na, az erről szóló tárgyalások alatt már érdemi személyes tapasztalatokat szerezhettem Horn személyiségéről, politikusi karakteréről.”
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
A zenész őszintén értékelte a kormányfő törekvését a békére, miközben az EU-t komoly kritikával illette.
Izgalmas időszakot értékelt a miniszterelnök, aki kijelentette: Brüsszel elszakadt attól a valóságtól, amelyben élünk!
Olekszandr Szirszkij tábornok egy interjúban számolt be az ukrán haderő döntésének hátteréről.
Magyar Péter küldetése ugyanaz, mint az előző, bukott jelölteké volt: brüsszelizálni Magyarországot – mondja Orbán Viktor. A miniszterelnököt a kegyelmi ügy okozta belpolitikai változásokról, Trump győzelméről, Szájer Józsefről és a 2025-ös gazdasági kilátásokról kérdeztük év végi interjúnkban.
Mindjárt itt a karácsony, és ez a legnagyobb vágyam: legyen békesség, jó lenne az egész világban, de legalább itt, Magyarországon; olyan szép ország a miénk, és olyan sok benne a tehetség, erre kellene inkább koncentrálni a sok energiapazarló küzdelem helyett – mondja az idén kilencvenéves Bodrogi Gyula. Ünnepi beszélgetés a bokszmeccsekről, a siker kiszámíthatatlanságáról és az örökre velünk maradó csodákról.
Az ukrán elnök veszélyezteti Szlovákiát – véli a kormányfő.
A katonai szövetségben abból indulnak ki, hogy az USA nem fordít hátat a közösségnek, betartja vállalt kötelezettségeit – mondta Boris Ruge.
