Odafönt

„Hogyan is hangzik egy gondolat a Bakancslistában? Így: »A buddhisták szerint mindig visszatérünk, magasabb vagy alacsonyabb szinten, attól függően, hogy hogy éltünk. Látod, engem itt veszítenek el. Úgy értem, mit kell tennie egy csigának, hogy feljebb lépjen a ranglétrán? Húzzon egy tök egyenes nyálkacsíkot?«

Ó, igen… A Bakancslista két zseniális színésze, Jack Nicholson és Morgan Freeman az elkerülhetetlen halál képébe röhög, amikor összeírják a maguk bakancslistáját. És megteszik mindazt, amit nem tettek meg életükben, mert… Mert csak. Mert az ember általában nem teszi meg életében azt, amit szeretne. De a Bakancslista két főhősét a halál belekergette a boldogságba. Húztak egy tök egyenes nyálkacsíkot – aztán oda temettették magukat a nagy hegy tetejére, hogy lássák örökre a világot.

Erőss Zsolt és Kiss Péter nem várta meg, hogy a halál kergesse fel őket a hegyre, hogy belenézzenek a mindenségbe. Felmentek, belenéztek a mindenségbe, és halálukat lelték. Kísértették a sorsot. Öt kincsért. Teljesítmény, győzelem, örökkévalóság, siker, hírnév. Megszerezték mindet. De a Westerplatte lengyel védőinek emlékművén ez áll: »A hírnév a bátorság árnyéka csupán.«

Ne feledjük ezt sem, de ne ám…

Ti pedig, ott fenn a hegyen, álmodjatok örökkévalóságot minekünk is…”