Merkel lovassága, Orbán állampolgársága

„Orbán Magyarországa – tehát nem a magyarok országa, hanem az az állam, amelyet Orbán és pártja működtet, s amely az egykori pártállam módjára a maga felfogása szerint írja újra az ország huszadik századi történelmét – felvállalja Magyarország második világháborús szerepét a nácik oldalán. De többet is tesz ennél: nemcsak a múltat szemléli a harmincas évek irredentizmusának felfogásában. Az, ahogy Orbán Magyarországa állampolgárságot kínál a magyar etnikum nem Magyarországon élő tagjainak, ahogy »egységes magyar nemzetről« beszél a maga Alaptörvényében, nem másra emlékeztet, mint a náci Németország eljárására a Csehszlovákiában, Magyarországon és másutt kisebbségben élő németekkel: őket az egységes német népközösség részének tekintette. Ezen az alapon váltak a szudétanémetek Csehszlovákia feldarabolásának eszközévé, majd hívták be a német hadseregbe például a magyarországi népi németeket. Csoda, ha éppen Csehszlovákia érintett utódállama utasítja el a leghatározottabban a kisebbségi magyarok kettős állampolgárságát? Orbán valójában magyar Volksbundként igyekszik üzemeltetni a hozzá hű kisebbségi szervezeteket, ekként működtette már a státustörvényt a szomszéd országokban létrehozott státusirodákkal, ekként osztogatja most az állampolgárságot és szervezi, hogy a szlovákiai és ukrajnai magyarok tömegesen sértsék meg hazájuk törvényeit. Lojalitás Magyarországhoz, illojalitás az országhoz, amelyben élnek.

Ez az ember képes párhuzamba állítani a demokratikus Németországot a Harmadik Birodalommal. S teszi mindezt Magyarország nevében. Magyarként kérjük ki magunknak.”