Így süllyed el egy ország

„Egyrészt miért kellene az uniónak elnézni, hogy Európa másik felén (immár »házon belül«) egy második Izland épül, amelynek túlméretezett bankrendszere állandó stabilitási problémát jelent az integrációra nézve? (A bankok eszközei jelenleg közel hétszeresét teszik ki az ország GDP-jének.) Másrészt miért kellene az EU országainak adóforintokkal feltétel nélkül megsegíteni azt a Ciprust, amely rendszerszerűen »adóoptimalizálási« stratégiákat kínálva tüntet el adóbevételeket ezekből az országokból? Harmadrészt miért kellene az EU-nak orosz maffiózók pénzét megmenteni csőd szélén álló ciprusi bankokból?

A kérdések persze túlzottan leegyszerűsítők, de az ezekre adott összetettebb válaszok is magyarázatul szolgálnak az EU keménységére. Ciprusnak - ha az integráció tagja akar maradni - újra kell gondolnia szerepét az unióban. Akkor is, ha a megoldásig vezető út fájdalmas lesz.

Úgy tűnik, hosszú távon annak érdemes EU-tagnak lenni, aki együtt tud élni az írott és íratlan szabályokkal. Mert a nemzeti önrendelkezés ugyan sokáig megfelelő védekezési pozíciót jelent a nagy országok érdekeivel szemben, de mint a példa is mutatja: eljön előbb-utóbb az idő, amikor kikényszeríthetővé válik a változtatás. És akkor újabb elvesztegetett évtized következik.”