Kampány

„Soha, valószínűleg soha sem fogják megérteni Mesterházyék ezen sorok lényegét. Soha nem fogják megérteni, hogy a társadalom többsége szemében ők azt a múltat képviselik, amely múlt a társadalom többsége számára maga a bűn, a becstelenség, az iszonyat és a kárhozat. És ezen a tényen semmit sem változtat az a tény, hogy 1994‑ben, elvtársaikkal koalíciót alkotva, kétharmaddal győztek a választásokon. Ugyanis jó, ha tudjuk: 1994‑ben is többen szavaztak a jobboldali formációkra, csak mivel rengeteg volt belőlük, a szavazatok elvesztek. És az sem változtat semmin, hogy Mesterházy Attila például az életkoránál fogva nem lehet felelős semmiért, amit az MSZP »felvállalt politikai elődpártja« elkövetett.
 
A vállalás, az a bűn maga.
 
S ebből a vállalásból következik minden: a nemzettől való idegenkedés, amely suta és aljas bocsánatkérésekben manifesztálódik mostanában, egyszerű politikai érdekektől vezérelten. Majd mindjárt kibújik a szög a zsákból, amikor a modern kori román politika egyik legnagyobb magyargyűlölőjét, Victor Pontát hívja meg országértékelő beszédjére díszvendégnek. És kibújik a szög a zsákból, amikor pártja második legundorítóbb figurája, Szanyi Tibor veszi szájára a határon túli magyarságot. (Ha valaki kíváncsi rá, hogy kicsodák ezek valójában, nézze meg Szanyi beszélgetését Kálmán Olgával az ATV‑n. És ne is csak Szanyin szörnyülködjön, sokkal inkább azon a nőn, aki ott Szanyi alá hazudozik, kéjjel.)”