Az állami helyek és az önköltség matematikája

"Jól látható tehát, hogy az ingyenes oktatás, és az adófizetők pénzén láblógató egyetemisták mítosza egyszerű demagógia.” Igen?? Személyes tapasztalatom, ráadásul egy elég neves egyetemről. Átlag bölcsész kétszakos, 10 féléves tanári képzésen vesz részt össz óraszám (1,5 órás tanegységek)kb 20. az egész héten, felét ellógja péntekre egy darab órát nem tesz és ha vidéki reggel már megy haza, ha pesti be se jön az egyetem környékére. Hétfőn ha fel is vesz órát délelőtt, be sem ér 11-ig. 4-re otthon van alszik, készül az esti bulira. Este party hajnalig. Kedd,szerda, csütörtök ha nem tartott túl sokáig a lötyögés akkor 10-kor három energiaital után nem alszik órán. 3-ra otthon van (vagy haver, partner kecóján) alvás, készülődés este haverok, pia, buli. Megint party hajnalig. Péntek reggeltől-hétfő hajnalig non-stop buli. Vizsgaidőszakban annyi a különbség, hogy tovább lehet bulizni, mert nem kell hajnali 10-re beérni az iskolába. A vizsgán meg makogás és őőzés, illetve a teljesen hibás jegyzet (mert senki nem ellenőrizte le!) hiányos felmondása. Hát ezt nem akarom támogatni!

A kedves blogíró akkor nyilván vitatkozik több olyan tanárral (legutóbb Bihari Mihállyal), akik szerint a felsőoktatásba bekerülő diákok minimum harmada nem is tud, nem is akar tanulni. Másik harmada nyomás hatására esetleg tud, de nem akar és csak a harmadik haramd való tényleg a főiskolákra egyetemekre. A kedves blogíró nyilván vitatkozik azzal a személyes tapasztalatommal is, hogy a felsőoktatásból tömegesen jönnek hozzánk olyan figurák, akik konkrétan semmit nem tudnak az állitólagos szakmájukról, ellenben diplomájuk mégis van. Én ezeket bizony láblógatósoknak nevezném. Oszt szerényen felvetném annak a kérdését is, hogy a jelenleg (bármilyen rendszerben) állítólag térítést fizető hallgatók befizetései ténylegesen arányban állnak-e a az adott képzés, vagy a felsőoktatás fenntartásának tényleges költségeivel? Arról nem is beszélve, hogy elég fontos probléma volt az is, hogy a tényleges tudást és szakmát adó szakok helyett létrejöttek és elszaporodtak könnyű "ál-főiskolák", amire úgyanúgy járt a hallgatói fejkvóta, pedig a létüket semmi más nem igazolta, mint az, hogy idiótáknak is legyen, lehetőség szerint tényleges teljesítmény nélkül diplomájuk.

Persze, hogy demagógia, csakhogy ebben az országban a politikai siker kulcsa a demagógia.

"Az önköltséges képzés nem egy fix kategória (ugyanúgy, ahogy az államilag támogatott sem), az egyetemek időközönként (ez a legtöbb helyen két szemesztert jelent) átsorolhatják a diákokat a tanulmányi eredményeik alapján (illetve több egyetemen is megszabja azt, hogy adott idő alatt hány kreditet kell teljesíteni és ennek elmaradása automatikusan átsorolással jár)." Na, akkor elmondom hogy megy ez a valóságban. :) Ha költségtérítéses az ember, akkor megpályázhatja, hogy átkerüljön államira. Ahová én jártam ez 6,2-es súlyozott átlaggal lehetett reális cél. Hogy lehet ez? Ugye van a félévenként kiírt 30 kredit, amiből, ha jó vagy és mindened 5-ösre sikerül akkor 5,0-ás eredménnyel rendelkezel, ám ez édeskevés ahhoz, hogy átkerülj államira. Innentől ez a 30 kredit lesz az osztószám. Vagyis ezeken a krediteken felül még fel kell venned még cirka 10 kreditet, amiket ha szintén sikerül 5-ösre teljesítened, akkor átkerülsz. Ha nem sikerül, akkor pedig a képzés végén kifizetheted a pluszban felvett krediteket, az úgynevezett kreditdíj formájában. Mondjuk hogy a kreditdíj 5000 forint/kredit. Ez 50 000-el dobja meg a költségeidet, ha valamiből véletlenül négyest szereztél és nem tudtál átkerülni államira. Ennyi plusz energiát jelent, hogy egy költségtérítéses letudjon váltani egy mondjuk bukdácsoló államist, és még ösztöndíjakat sem kap, ugyanis a legtöbb helyen az egyetlen feltétel az államisoknak x-számú kredit teljesítése, nem nézik hányassal. Szóval ha ösztönözni akarják a diákokat, akkor ennek tényleg automatikusnak kéne lennie, 2,5 alatt irány a fizetős 4,5 fölött irány az állami és utána ezt évente felülvizsgálni.