Mi legyen a választások után a felsőoktatásban?

„Húsz éve annak a liberális Fidesznek voltam a vezetője, amely minden demagógiával szembe menve ki merte mondani, hogy a tandíjra szükség van, mert nem várhatjuk el, hogy teljes egészében a diploma előnyeit nem élvező adófizetők fizessék meg a költségeket. Egy évvel később ezen elvek alapján dolgoztam oktatási miniszterként egy igazságos tandíj-rendszer és egy hozzá kapcsolódó széleskörű ösztöndíj-rendszer bevezetésén. Ezt az utánunk jövő jobboldali Fidesz-kormány leállította, és cinikusan úgy tettek, mintha a diákok »képzési hozzájárulást« fizető közel fele nem fizetne tandíjat. Az utánuk következő szocialista-liberális kormány megfizethető tandíj-modelljét minden idők legkártékonyabb, populista népszavazásával szétverték, hogy aztán kormányra kerülve olyan brutális tandíjrendszert vezessenek be, – szociális ösztöndíjrendszer nélkül – amely a fiatalok legnagyobb részétől elveszi a továbbtanulás lehetőségét. Mindezt úgy, hogy az egyetemeknek ebből nem több, hanem kevesebb pénzük lesz. Könnyen lehet, hogy amire szeptemberben az immár 90%-ban fizetős szakokon a képzés megindul, nem lesznek professzorok, akik taníthassák az eddig elképzelhetetlen mértékű tandíjat fizetni kénytelen hallgatókat.

A következő kormánynak nem marad más választása, mint hogy 2014 tavaszán vészhelyzet-tervet valósítson meg, hogy ami még menthető, azt megmentse a felsőoktatásból. Ezt követően azonnal ki kell dolgozni, és 2015-től be kell vezetni egy nyitott szemléletű felsőoktatási finanszírozási modellt, amelyben minden érintett számára világosan kiderül, hogy a hallgatók és az adófizetők milyen arányban fizetik az oktatás költségeit, és a mindenkire vonatkozó tandíj mellett milyen ösztöndíjrendszerrel, tandíjmentességgel érjük el, hogy aki tanulni akar, az anyagi helyzetétől függetlenül járhasson egyetemre. Az egyetemi vezetőknek addig is meg kéne fontolniuk, hogy a Fidesz által kikényszerített válságköltségvetést csakugyan a legfontosabb oktatók elküldésével érdemes-e kigazdálkodniuk.”