Van még mese bőven, kicsikém

„Hétfő este fél hat. Mondom a kislányomnak, vacsorázni kéne. Jön is azon nyomban, áldott jó gyerek az, szereti az apját. Beszélgetünk, közben óvatosban zümmög a Kossuth Rádió, kezdődik az Esti Krónika. Apa, rizs nincs? – kérdi a szépséges 5 éves. Nincs, esetleg rizsa van – válaszolom somolyogva, miközben azt hallom, hogy a kormány megállapodott a HÖOK-kal, teljesen rendben lesz ez a felsőoktatás, ollé. – Ugye még sok mese van lefekvésig? – keresi a bizonyságot gyermekem. Még sok – nyugtatom meg, és tényleg: a rádióban arról beszélnek, hogy jelentősen javultak a magyarok fogyasztói várakozásai, a lakosság sokkal jobbnak látja pénzügyi helyzetét. – Apa, nekem sok pénzem van, ugye? – jön a következő felvetés a nagyszülőktől kapott aprópénzt serényen gyűjtő drágámtól. Persze, kicsim, sok - vágom mosolyogva az elvárt reakciót, miközben a közrádió következő híre azt taglalja, hogy milliós megtakarításokat érhetnek el azok, akik új lakás vásárlásakor igénybe veszik az ezek szerint sokrétű állami támogatást. (...)

– Apa, te ugye jó újságíró vagy? – szegezi nekem a soron következő, reménnyel teli kérdését csöppnyi vérem. Azt nem az én dolgom elbírálni, mondjuk azt, hogy nem rossz – próbálok korrekten, de a gyerek apjába vetett bizalmát nem széttrancsírozva válaszolni, miközben a rádióban azt hallom, hogy Családbarát Munkahely nevű kitüntetést kapott egy csak helyben nagy médiacég, amely egyébként tizenvalahány év után úgy rúgott ki, hogy albérletben laktam a párommal, aki az 1 éves gyerekünket gondozta. A díj odaítélésekor biztos nem kerültem szóba – nyugtázom, miként a Krónika következő szakaszát is, amelyből kiderül, hogy a magyar állam visszaszerzi a titkos svájci bankszámlákra átutalt pénzeket, de előtte még átveszi Székesfehérvár adósságának 40 százalékát. Van itt pénz, lesz itt pénz, nincs mese – mormogom félhangosan, de az utolsó két szót hallva kislányom szája sírásra görbül. – Már nincs mese? Az előbb azt mondtad, hogy van! – hümmögi a drága.

Van még mese bőven, kicsikém – simogatom meg azt a gyönyörű pofiját, miközben a konyhából beterelem a szobába. Visszamegyek elpakolni: azt mondja a Kossuth Rádió az Esti Krónika végén, hogy holnap csúnya, borús, esős időnk lesz. Belém áll az ideg: ennyi jó hír után hogy lehet így elk.rni egy műsort?”