„Amiről és ahogy Mária itt énekel, az a hitre és valódi »megismerésre« jutás örök paradigmája. Ez történik azokkal is, akik megtérnek, vagy az életük egy olyan fordulópontjához jutnak, ahol Isten megállítja őket, betölti őket Lelkével, és megvilágosítja az értelmüket, hogy úgy láthassák a körülöttük lévő világot, ahogyan az Istennek szerint »természetes«, jóllehet emberi megítélés szerint képtelenül és irreálisan forradalmi.
A Magnificat figyelmeztet, hogy vigyázzunk: ha már átéltünk ilyet, ha Isten egyszer már bepillantást engedett abba, hogyan mennek a dolgok az ő Országában, nehogy újra visszasüllyedjünk, és megint természetesnek tartsuk, hogy a szívük szándékában felfuvalkodottak győzedelmeskednek, a hatalmasok trónjaikon egyre jobban megerősítik hatalmukat; a megalázottak elnyomottak és megalázottak maradnak, és az éhezők nem hogy nem laknak jól, de logikusan előbb vagy utóbb éhen halnak. Nehogy megint természetesnek tartsuk, hogy Isten irgalma egyre távolabb kerül azoktól, akik félik őt.”