Gettók népe

„Gyakran olvasni, hallani milyen felháborító, (és valóban az) ahogy a cigányok a segély átvételének napján beosztás helyett azonnal dőzsölni kezdenek, és napok alatt felélik az egész havi pénzüket. Az alábbiakból világosan látszik, hogy ezt a jelenséget sem a modern szociális ellátórendszer hozta magával:

»Igaz, Szerentsésékkel kapcsolatban volt alapja az… értelmiség által oly gyakran hangoztatott vádnak, hogy a cigányok nem tudnak gazdálkodni. Ilyentájban (negyedéves elszámoláskor) éjjel nappal folyt a sütés-főzés. …Csak úgy pattogott a zsír! … Majd egy hétig palacsintát ettünk (mert egyébként káposztatorzsát ettek, vagy azt, amit a földekről loptak). Így élt akkor a többi család is.

A lakodalmak mindig tékozlóan gazdagok voltak. A…kölcsönkért hosszú babszemező asztalokon vastagon folyt a bor és a zsír… a két násztárs családjának egész évi élelmét fölzabálták. Egy… család asszonyainak anyám lelkére akart beszélni, hogy a lakodalmi pazarlás helyett inkább valami bútort, vagy egypár malacot juttassanak a fiataloknak. Nem hívtak meg minket a lakodalomra, s esztendőkig tartó harag lett a tanács következménye.«

Ennyi idézet elég is annak illusztrálására, hogy mennyire nem új keletűek a cigányság problémái. A mi problémáink. Ha felkeltettem az olvasó érdeklődését, olvassa el a könyvet, melyből a fenti idézeteket ollóztam. A mű 1936-ban látott először napvilágot, és azóta is számos kiadást ért meg. Ma is megvásárolható minden könyvesboltban. A kötelező olvasmányok közt tessenek keresni! Ugyanis, amint arra a szemfüles olvasó talán már korábban rájöhetett, csúnyán átvertem. A fenti idézetek egyáltalán nem cigányokról szólnak. Hanem a vidéki cselédségről, a többségi társadalom elől a nagybirtokok mélyre szemérmesen elzárt, reménytelenül tengődő agrárproletariátusról, a Puszták népéről, ahogy Illyés Gyula nevezi őket – az övéit. Bayer úrnak is kifejezetten hasznos élmény volna megismerkedni a művel, és akkor esetleg nem keverné Babitsot Illyéssel.”