„A közterület-átnevezések központi szabályozása több szempontból sem szerencsés. Egyrészt azért, mert – miként az általános indoklás is írja – az önkormányzatoknak eddig is lehetősége volt megszüntetni a Lenin utcát, vagy a Felszabadulás útját, de többnyire nem volt rá pénzük. A törvény most kötelező kiadásokat generál a válság alatt egyre inkább eladósodó önkormányzatoknak, amelynek időzítése tehát nem a legésszerűbb. Másrészt ezzel a lépéssel az állam túlzottan beleszól a mikroközösségek életébe, akik – jó esetben – tudják, hogy mi a fontosabb számukra: egy utca átnevezése, vagy mondjuk egy infrastrukturális fejlesztés, amelyre pályázati finanszírozás is adódik. Talán célszerűbb lett volna a kormány részéről csak egy ajánlás megfogalmazása, amelynek teljesítéséről az önkormányzatok – ismerve a helyi viszonyokat – maguk dönthettek volna.
Másrészt úgy tűnik, hogy – a törvény indoklásával ellentétben – nem izgatja különösebben a közterületek elnevezése a lakosságot (gondoljunk a vasárnapi gyömrői népszavazásra), vagy éppen a honpolgárok ellenérzését váltja ki az átnevezések sokasága (gondoljunk pl. a Policy Solutions 2011-es budapesti kutatására). Előbbi oka sok esetben szimplán annyi lehet, hogy nem is tudnak arról a környékbeliek, hogy az adott személy kicsoda, akiről a közterületet az előző században elnevezték, vagy diktatúrához köthető-e egyáltalán. Ez a törvény meglehetősen körvonalazatlan része, hiszen ezt a megfogalmazást alkalmazzák: »olyan személy neve, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában vezető szerepet töltött be«, illetve »olyan kifejezés vagy olyan szervezet neve, amely a XX. Századi önkényuralmi politikai rendszerrel közvetlenül összefüggésbe hozható«. Kérdéses esetben pedig az MTA állásfoglalása szükséges, jó eséllyel lesz elfoglaltságuk a történész akadémikusoknak a közeljövőben. Ez az értelmezési kérdés például Frankel Leó esetében okozott problémákat, hiszen az átnevezés ellen érvelő Lendvai Ildikó szerint az első komoly magyar baloldali párt (Magyarországi Általános Munkáspárt) alapítója már 1896-ban elhunyt, így sem a Tanácsköztársaság, sem a kommunista diktatúra aktív szereplője nem lehetett. Baranyai döntéshozók Pécsett már levették Frankel nevét egy közterületről, azzal érvelve, hogy »Frankel Leó munkásmozgalmi tevékenysége előrevetítette a Rákosi-korszak visszaéléseit«. A fenti példából is látható, hogy egyáltalán nem egyértelmű, hogy mégis mely személyekről elnevezett közterületekre érvényes a törvény, ahogyan az sem, hogy meddig terjed a felelősség: például a kollaboráns írók, tudósok is részt vettek a diktatúra »megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában«?”