Kinn a bárány, benn a farkas

„Most jó zsidónak lenni Magyarországon. Maga a hatalom kizárólagos birtokosa ígérte meg, hogy megvédi őket. Ilyen kiváltságban senki másnak nincsen része. Nincs igazuk azoknak, akik azt mondják, hogy ez nem megfelelő garancia. Miután Magyarországon jog nincs, semmi más garancia nem létezik, kizárólag őfelsége ígérete, és ennél nagyobb garancia elképzelhetetlen egy önkényuralomban. Egyetlen akadálya van csupán ennek a védelemnek, hogy nem tudjuk, ki zsidó és ki nem: kik azok, akiket Orbán Viktornak meg kell védenie? Erre van egy kiváló módszer, amely nem újkeletű, hanem régi bevált metódus. Gyöngyösi képviselő, korunk embere, ugyanezt javasolta: listát kell készíteni a zsidókról, és akkor máris tudja Orbán Viktor, kiket kell megvédenie.

Ebből a logikából világosan látható, hogy Gyöngyösi képviselő javaslata, és Orbán Viktor védelemre vonatkozó garanciája, ugyanarról a tőről fakad. A zsidók megkülönböztetése az alapja. Hacsak Orbán Viktor nem kizárólag azokra az ortodox zsidókra gondol, akiket jól fel lehet ismerni az utcán. Ebben az esetben Orbán garanciája nem terjed ki az asszimilált zsidókra, akiket legfeljebb Kövér László Nyirő-kutató ismer fel. A problémát bonyolítja, hogy a Nemzeti Arcvonal kőarcú bunkóit leszámítva, igazi antiszemita nem az ortodox zsidókat utálja, mert azok nem nagyon keverednek, és nem versenytársai Kövér Lászlónak. Világi sikereikkel nem nagyon frusztrálják az antiszemitákat. Az antiszemitizmus alapja a zsidóság előnye versenyhelyzetben a pogányokkal szemben, amelynek oka az Isten által adott közbe vetett választófal. A pogányokat egy fal választja el azoktól az áldásoktól, amelyeket Isten Ábrahámnak és az ő magvának ígért. Ez a választófal csak a zsidó Messiásban (Jézus Krisztusban) omlik le az Efézusbeliekhez írt levél szerint. Akinek az életében ez nem történik meg, az mindig hátrányban marad egy zsidó belső szabadságával szemben. Ebből fakad az irigység, a frusztráció és a tehetetlen düh a zsidósággal szemben. Ez a különbség azonban csak az asszimilált zsidók esetében frusztrálja a pogányokat, mert a vallásos zsidók nem kerülnek társadalmi versenyhelyzetbe a pogányokkal.

Ezért az antiszemitáknak nincs problémájuk a vallásos zsidókkal. Az igazi antiszemita gyűlölet az asszimiláns zsidóság ellen irányul. A vallásos zsidók nem versenytársai a gójoknak, őket a vallásuk gyakorlása köti le. Ellenben az asszimiláns zsidók, akikkel szemben Prohászka Ottokár és más antiszemiták “önvédelemre” szólítanak fel, az egyetemeken, az orvosi, ügyvédi, pénzügyi pályán, a médiában, a politikában és más szakmákban erős kihívást jelentenek az olyan törekvő felcsúti fiatalemberek számára, mint Orbán Viktor. Az Istentől származó hátrányt azonban soha nem képesek behozni, ezért minden kudarcukat a zsidókkal szembeni frusztrációként élik meg. Ilyen frusztráció azonban vallásos zsidókkal szemben nem éri őket. Az igazi antiszemitát ezért arról lehet megismerni, hogy rendkívül meleg barátságot ápol ortodox vallásos zsidókkal, előszeretettel teszi fejére a kipát, fényképezteti magát zsidó vallási vezetőkkel, önbizalma dagad, és két erős karját ígéri védelmül nekik. Ezzel szemben még véletlenül sem szeret mutatkozni asszimilált zsidók társaságában, akik nem restellik a szabad versenyt hirdetni, és abban legyőzni az olyan nagyra vágyó ifjakat, mint a jogi pályán indult ifjú Orbán Viktort. Az ilyenek hirdetnek aztán »Magyar Magyarországot«, mint ahogyan Orbán Viktor tette. E jelszó kódolt üzenete az, hogy a versenyből zárják ki a zsidókat. Magyarok versenyezzenek magyarokkal. Magyarnak magyar legyen az ellenzéke. Antiszemitát onnan lehet felismerni, hogy asszimilált zsidókkal nem barátkozik. Kisebbrendűségi érzése és frusztrációja miatt kerüli a megmérettetést.”