„A szociális népszavazással tehát Orbán eltörölte a tandíjat. A többek között e népszavazásnak köszönhetően kétharmadot elért Orbán most visszahozta annak szörnyszülött utódját.
A kormány szerint persze szó nincs tandíjról, mert van, aki nem fizet. Ráadásul ott a diákhitel, amit minden leendő diák felvehet, az állam támogatja a hitel kamatait. De ettől még a diák fizeti ki utólag a képzéseit. Márpedig, ha valaki a képzéséért fizet, az tandíj.
Azaz Orbán Viktor – Matolcsy Györggyel megerősítve, szegény Hoffmann Rózsát felhasználva – gyakorlatilag szembeköpte saját híveit (»soha többet tandíjat«), a magyar választókat (»ingyenes felsőoktatást ígérünk«), a fiatalokat és családjukat (akik bíztak abban, hogy az állam csakúgy, mint az előző generációknak, fizeti a fiatalok képzését), valamint az ország jövőjét (aminek az alapja a minél több kiművelt emberfő).
Pedig a tandíj nem lenne ördögtől való, ha azt, széles konszenzusra építve, erős szociális és tanulmányi ösztöndíjrendszerrel megtámogatva, mértékét a hazai vásárlóerő teherbírásához igazítva alakítanák ki. E konszenzus kialakítására viszont épp a 2008-as demagóg népszavazás miatt nincs esély.