Jeszenszky és a romák

„Ha megpróbálunk objektív forrásokat találni, akkor a témakörben kb. a következő kép állítható össze. A romák között valóban magas a rokonházasságok aránya, egy a kilencvenes évek elejéről származó felmérés szerint míg a nem-roma populációban az első unokatestvérek közti házasságok aránya 0.3% volt, addig a romák egyes közösségeiben ez az arány a 21%-ot is elérhette. S mint azt bármilyen szexuálisan szaporodó élőlény esetében bekövetkezne, ez a magas »beltenyészettségi« mutató a káros mutációk feldúsulásához, elterjedéséhez vezet. (És igen, az RSK által úgymond ellenpéldaként felhozott európai uralkodócsaládokat is vastagon érintett a dolog, lásd pl. a spanyol-Habsburg uralkodóház esetét.)

Ez alól sajnos a romák sem kivételek, így kifejezetten sok ritka genetikai betegséggel lehet ma roma családok esetében találkozni, amelyek a legkülönbözőbb szerveket (vese, szem, fül, stb.) érinthetik -  és bizony, a szellemi teljesítmény is ide sorolandó. Nem találtam jó magyar kutatást, de egy Besztercebánya környékén végzett felmérés szerint a szellemi fogyatékosok aránya, a 6-14 éves korosztály esetében, a nem-roma csoportban tapasztalható 0.9%-val szemben a romák körében az elég sokkoló 21.5%-t ér el. Ennek közel harmada erősen feltételezhető, hogy genetikai eredetű.

Ezek tehát az elég szomorú adatok és ezek tükrében két dolgot lehet egész biztosan Jeszenszkynek felróni: a testvérek közötti esetleges szexuális kapcsolatról semmilyen megbízható adat nincs, így amit ír, az vaskos előítélet. A másik pedig, hogy ugyan van egy erőteljes genetikai komponens a nagyobb arányú mentális betegségek etiológiájában a romák esetében, az még közel sem magyarázza meg a roma és nem-roma közösségek közti éles különbséget.”