Egy cigány, egy király

„Rávitték a csendes tanárember mellkasára a lézerpöttyöt, nyílt levelet írnak, tiltakoznak, felháborodnak, elhatárolódnak, azonnali menesztést követelnek, s ugyanezt teszik politikai cafrangjaik is, a Demokratikus Koalíció, az LMP meg mindenféle futottakmég-szervezetek, hideg és meleg aktivisták. Tanárok és diákok követelik a rémisztő egyetemi jegyzet visszavonását, bezúzását, egyszerre téve tanúbizonyságot lángoló politikai elkötelezettségükről és a témát érintő tudományágakban való teljes járatlanságukról.

Süt a nap, ezért világos van. Ezt vetette papírra Jeszenszky Géza, nélkülözve minden eredetiséget. Leírt egy sokszor adatolt evidenciát, s levont belőle egy magától értetődő következtetést. Az ő megfogalmazásában ez így hangzik: »azért van, hogy olyan sok roma szellemileg leépült, mert a roma kultúrában megengedett, hogy testvérek vagy unokatestvérek házasodjanak, vagy akár anélkül szexuális életet éljenek egymással«. A kiindulópontot, miszerint »a roma kultúrában megengedett, hogy testvérek vagy unokatestvérek házasodjanak, vagy akár anélkül szexuális életet éljenek egymással« (és tegyük hozzá: utódokat nemzzenek), sokan leírták már Jeszenszky Géza előtt, néhány perces kutatással bárki találhat ilyen forrásmunkákat, a Magyar Nemzet is talált. A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem 1994-ben megjelent, Tanulmányok a romológia köréből című válogatáskötetének egyik dolgozata éppen erről szól. A szerző, Jakab Istvánné egy Somogy megyei településen 24 cigány család életét tanulmányozva 15 esetben derített fel rokonházasságot, s a gyermekeket vizsgálva megállapította, hogy majdnem minden rokonházasságra esik valamilyen fogyatékos. Ez a kötet azóta is háborítatlanul pihen a könyvespolcokon, sem a Janus Pannonius Tudományegyetemet, sem Jakab Istvánnét nem vádolta senki soha rasszizmussal, ez kizárólag Jeszenszky Géza osztályrésze lett. Holott a Jeszenszky-idézetben a kiindulópontból levont konklúzió, mármint hogy a rokonházasságokból, illetve a rokonok egymás közötti szexuális kapcsolatából született gyermekek között sok a szellemileg leépült, szintén banális. Ugyanis nem lehet másként.

Ha Jeszenszky Géza itt téved, akkor a genetika néven ismert tudományág egyik alaptétele, s vele együtt az egész genetika megdőlt. De nem téved. Szükségképpen igaz a következtetés, akár az érintett cigány családokról van szó, akár az európai királyi házakról, ugyanis a jelenség, miután a kiindulási alap itt is sokáig fennállt, ez utóbbiak körében is értelemszerűen kimutatható volt.”