Gyermekvállalás és nyugdíjrendszer

„Első tétel: a járulékokat nem magunknak fizetjük, hanem az előttünk járó generáció eltartására, akiknek tartozunk felnevelésünkért. A járulék-fizetés kettős természetű: egyéni jogot keletkeztet majd a saját nyugdíjra, de célja a mai időskorúak megélhetésének finanszírozása. Adósok vagyunk. Szüleink hozták létre azt a humán tőkét, amely a gazdaságot most működteti. (Jól, rosszul, nem biztos, hogy ők tehetnek róla) S egyben hitelezők: amikor gyermekeinket felneveljük, az ő humántőkéjük kialakulását előlegezzük meg.

Második tétel: Hatalmas változást jelentett a 20 század végétől kezdve, hogy a születésszabályozás lehetőségei a polgárok kezébe adták a döntést: állítanak-e maguk után utódot. Világossá kell tenni, hogy a gyermekvállalás - közérdek! S a köz megbecsüli azokat, akik vállalnak gyermeket...

Harmadik tétel: A jelen nyugdíjreform senkit nem kényszerít gyermekvállalásra. Csak azt szeretné elérni, hogy aki akar, merhessen vállalni gyermeket, ne legyen ez hátrány neki. Aki nem, az pedig számoljon a következményekkel- és tegyen félre magának idős napjaira.

Negyedik tétel: Nem a gyermekvállalás figyelembe vétele a nyugdíjban igazságtalan, hanem a jelenlegi helyzet, amelyben a gyermeket vállalók ma hátrányos helyzetben vannak a gyermeket nem vállalókkal szemben. Folyó kiadásaikban is, nyugdíj-reményeiket tekintve is. Ez akkor is igaz, ha az állam illetve rajta keresztül a társadalom is részt vesz a költségekben. 22 éves koráig két gyermeket felnevelő pár 11 évi jövedelmét költi a gyermeknevelésre. Egy gyerek esetén a ráfordítás csak 7.3 év. A gyermektelen teljes jövedelmét magára költi.

Ötödik tétel: Van, aki szeretne gyereket, de nincs neki. Méltányosság mindig van a világon! Aki a gyermekáldás érdekében sokat áldozott, az valamilyen módon ugyancsak figyelembe veendő lehet. De akár szándékos, akár nem, ha nincs utód, nincs járulékfizető. Viszont nincsen gyermek nevelésére kiadása sem az illetőnek. Így a megtakarított költséget befektetheti önkéntes nyugdíjbiztosítási konstrukciókba. Ezeket mindenképpen támogatnia kell az államnak. Sérült gyermek nevelése esetén a problémát a nyugdíjrendszeren kívül célszerű megoldani, de a társadalomnak mindenképpen segítenie kell az ilyen helyzetben lévő szülőket. Nem vagyunk a görög ókorban...”