Egy nem szokványos formát öltő imádkozás, művészi formában megnyilvánuló rituálé, egyszerű együgyű rendzavarás vagy jogsértés? Súlyos vétség vagy csak az illendőség határát súroló megnyilvánulás? Kulturális érzékenységünk és tapintatunk mondathatja azt velünk, hogy ez nem illik egy templomban. De az illendőség és a jogszerűtlenség két külön kategória.
Két alapelv konfrontációjával találkozunk: mások vallási érzületének tiszteletben tartása és a politikai véleménynyilvánítás joga. A helyzetet csak bonyolítja, hogy itt nem a magánáhítat imádságáról van szó, a közönségnek való közlés a lényeg.
Tartalom, a hely szelleme és kontextusa. Lenne különbség, ha a fohászt hanganyagként terjesztik, koncertszínpadon játsszák, vagy egy templomban? A hely, az előadás hőfoka és stílusa vagy annak tartalma a lényeges? Mi történt volna akkor, ha a hagyományoknak megfelelően beültek volna a templomi padba, és ott mondtak volna el egy imát, vagy egy más helyszínen megtartott zenei koncert alatt történik ugyanez a megnyilvánulás? És mi lett volna, ha ugyanilyen formában, de nem politikai tartalommal lépnek fel?”