Ütődöttek

„Sikerült megint mélyen belegázolnunk Bayer Zsolt – foglalkozása szerint kormányközeli kinyilatkoztató – lelkébe. Volt merszünk leírni, hogy a nagyszerű londoni olimpiai szereplés megismétlése nem lesz egyszerű négy év múlva Brazíliában. (...) Bayer Zsoltnak ezzel fájdalmat okoztunk. Idegenszívűségünk bizonyítékát látta abban, hogy ezt az írást az olimpia záróünnepsége utáni napon, hétfőn hoztuk le. Akkor, amikor az ország még önfeledten ünnepelt. Arról tudomást sem vett a szerző, hogy ezen kívül még három teljes oldalt és címlapunk vezető anyagát szenteltük a nyári játékoknak és az önfeledt ünneplésnek. Ő nem szokott ilyesmiről tudomást venni. (...)

Bayer Zsolt nyilván a következő publiját faragja a témában. Tökös legény, nem hagyhatja szó nélkül, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Borkai Zsolt azt találta mondani – tőlünk függetlenül, természetesen –, hogy a londoni szereplésünk maga a csoda, de »a magyar sport nem ennyire erős, ezért fontos a támogatási rendszer kiépítése«. Nagyszerű tornászunk, a lólengés 1988-as olimpiai bajnoka talán maga sem gondolta, hogy ezzel a mondatával, ami hétfőn – tehát az olimpia után egy nappal, cikkünk megjelenésének napján – hangzott el, idegenszívűvé, sőt, szívtelenné vált.

Nincs átjárás. Ez két ország, két világ – vonja le a következtetést Bayer Zsolt, és ez az egyetlen sora, amivel egyet tudok érteni. Csakhogy az a két ország nem az a két ország, amire ő gondol. Nem, mert az egyik oldalon az ütődöttek, a mérhetetlenül ostobák vannak (jobbról, balról egyaránt), akiknek társaságához Bayer Zsolt régen kiváltotta a klubtagságiját. Lassan eljön az ideje, hogy tiszteletbeli elnökükké válasszák; ki- és megérdemelte.”