Magyar érdek

„Volt már úgy, hogy nem találtuk a magyar érdeket. Elveszett néhányszor történelmi kataklizmákban, átfogalmaztuk, félreértelmeztük, fölmutattuk, majd darabokra törtük, későn találtuk meg, nem vigyáztunk rá, üres hivatkozássá silányítottuk, vagy éppenséggel más érdek alá helyeztük, de legtöbbször nem ismertük meg, ha egy békés hétköznapon szembejött velünk az utcán.

Mostanában viszont úgy körbevesz minket a magyar érdek, hogy attól félek, ennyi nincs, nem lehet, ahány helyről ömlik. Össze van tévesztve valakik érdekével, akik X.-ét vagy Y.-ét az egyszerűség kedvéért magyarnak nevezik. Eszelős, mennyi háborúság, az ország ellen indított nemzetközi hadjárat, mások ekézése végződött kormányunk szerint győzelemmel, választott vezetőink meghiúsítottak puccsot, spekulációs rohamot, pánikkeltést – valószínűleg jó néhányat elkerültük volna, ha nincs a »magyar« érdekek következetes, minden apró részletre kiterjedő képviselete, ami teljességgel készületlenül érte a nemzetközi fórumokat a különadóktól az IMF kiebrudalásáig, az igazságszolgáltatás átszabásától a jegybankot érintő klauzulákig. És ne feledkezzünk meg a visszamenőleges törvénykezés alkalmazásáról sem, amely valóságos jogtudományi szenzáció.”