„Nekem valahogy úgy rémlik, talán a tanulmányaimból fakadóan, talán csak azért, mert magyar vagyok, hogy nemcsak Erdélyben és a Felvidéken vannak külhoni honfitársaink. Nem bizony! Vannak Burgenlandban. Ők mondjuk nem szenvednek a negatív megkülönböztetés hátrányaitól. Vannak magyarok Kárpátalján, Horvátországban, és szerte a világban. Vagy épp a Vajdaságban. Sajnálom, hogy erről nekem kell felvilágosítani Orbánékat.
Legalábbis úgy tűnik, mintha róluk már nem tudnának. Mert ugyan az Erdélyiekért és a Felvidékiekért sem sikerült semmit sem tenni – előbbieket csak megosztani sikerült, utóbbiak pedig még mindig nem lehetnek kedvükre magyar állampolgárok – de róluk legalább tudomást vesznek.
Ezek alapján pedig a felvezetőben elhangzott kérdésre adva van a válasz: Semmit sem tesznek! Illetve mégis. Szabó Tímea nemzeti összetartozás napján megejtett felszólalása után nemcsak saját párttársai tapsoltak, – mint az szokott lenni – hanem mindenki, aki éppen a parlamentben tartózkodott, összecsapta a tenyerét. A Fidesz is.
Körülbelül ennyit sikerült eddig a kormánypártoknak tenni a temerini fiúkért. Tapsoltak.
Ebben az ügyben, mint ahogy két év alatt semmivel kapcsolatban sincs nyoma az együttműködésnek, az összefogásnak.”