„A választások után többen előre jelezték, hogy érdekes konstelláció állhat elő, hiszen két olyan politikus (Orbán és Fico) találkozik, akik közül egyiktől sem áll távol a keménykedés. Orbán mögött a kétharmados, Fico mögött a több mint 50 százalékos, egyszínű parlamenti többség. A múlt heti Martonyi–Lajčák találkozó, és a korábbi Orbán–Fico megbeszélés alapján furcsa következtetéseket vonhatunk le.
A szlovák–magyar kapcsolatok igazán sohasem voltak jók, a két nemzet politikusai, diplomatái sohasem akarták, vagy nem is tudták megérteni és elfogadni a másik oldal érvelését nagyon sok témában. Valahogy már a premisszáknál gond van. Az aktuálpolitikai, kisebbségi témáktól elvonatkoztatva talán két ügy képezi hosszú ideje folyamatosan vita tárgyát, s bár ezek megbeszélésekor komolyan félre lehetne tenni a nemzeti kérdést, s nyugodtan meg lehetne bennük egyezni, nem képesek rá. Sem Bős–Nagymaros kérdésében, melyről már közel húsz éve vitatkozik a két ország, sem a tokaji borvidék kérdésében nem képesek olyan egyezségre jutni, mely mindkét félnek hosszú távon, vagy legalább az aktuális kormányon túlmenő időszakra elfogadható volna. Ha ilyen, szinte pusztán technikai jellegű kérdésekben sem tudnak dűlőre jutni, nehéz elképzelni, hogyan lehet megegyezni mondjuk egy kettős állampolgárság szintű kérdésben.”