Ha barátok nem is, azért még lehetünk valamik. Mondjuk szövetségesek. A MOL elnök-vezérigazgatójának írása.
(Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner)
Jó nagy ramazurit okozott a múltkori ukrán lépés, ami azzal fenyegetett, hogy leállhat a Barátság vezeték. Újra megmutatkozott: sérülékenyek vagyunk, és megoldást mástól nem, csak magunktól remélhetünk. Az Európai Bizottság szóvivője már-már Csubakka-védelmi magasságokba emelkedve érvelt, hogy azért volt jó döntés, hogy az unió nem avatkozott közbe a több tíz millió embert érintő ügyben, mert ha meg tudta oldani a Mol, akkor hát nem is volt probléma. Kösz a semmit! De a sok rossz mellett azért felcsillant a remény is:
Szlovákia és Magyarország megértette, hogy itt és most helyzet van, borítsunk fátylat a múltra, és tegyünk valamit.
Vállt vállnak vetve, nagyot küzdve megoldottuk a kérdést, és közös erőfeszítésünknek hála, újra a régi mederben folyik a kőolaj. Túllépve a Barátság-ügyön lett a nagyobb tanulság: van még élet a közép-európai együttműködésben a rock and rollon túl.
Lehetne ez konklúzió a gyengélkedő visegrádi négyeknek is, hogy van értelme az észak–déli tengelynek – de persze a maga módján. Nem véletlen ugyanis, hogy a V4-et is elsősorban a gazdasági kapcsolatok hívták életre, és minden ennél többet akaró kísérlet zátonyra futott.
Mert a gazdasági Mitteleuropára igenis van igény.
A német gazdaság vergődése nehéz helyzetbe hozta a kelet–nyugati értékláncokba ezer szálon bekapcsolódó régiós országok mindegyikét. A közép-európai államok külkereskedelmi mérlege döntően az EU (főleg Németország) felé billen. És bár 2004 óta látványosan nőtt a régión belüli kereskedelem, még mindig csak a forgalmunk 20-25 százaléka zajlik le közöttünk. Németország mindenkori fittsége mozgat minket is, amin azért érdemes változtatni.
Az energiabiztonság például kiváló terep.
Az észak–déli földgázfolyosó kiépítése adja magát, és szép emlékeink is vannak arról, amikor Magyarország megépítette a határkeresztezőket. Jó fejlemény a lengyel–szlovák csővezetékrendszerek összekötése, még akkor is, ha ez most még a tengeri lng elérését biztosítja Szlovákiának, de már felsejlik a lengyel piac összekapcsolása a magyar gáztárolókkal. Az elektromosáram-hálózat határokon átnyúló fejlesztésével is lehetne fokozni a hatékonyságot. Az eltérő természeti adottságú országok energiatárolási lehetőségeit is érdemes szinkronizálni, hisz a szél- és a vízenergia természetes fedezete tud lenni a naperőműveknek. És akkor még nem beszéltünk a kiberbiztonság, a hadiipar vagy a terrorizmus elleni küzdelem területén meglévő evidens együttműködésekről.
Vagy a vasútról, ahol adja magát egy Prága–Budapest–Belgrád nagy sebességű gyorsvasút,
ami akár a régió szén-dioxid-kibocsátása csökkenésének is fontos eszköze lehet. Ugyanígy csak előny származhat abból, ha összeboronáljuk a hazai akkumulátorgyártást a szlovák, a cseh és a román autóiparral. Vég nélkül lehetne sorolni az ötleteket az egészségügy, az oktatás, a mezőgazdaság területéről is.
Persze ehhez sok mindennek meg kell változnia. Lehet, hogy a V4-nek a jelenlegi formájában vége, és a háború is – mint a sötét szobában felkapcsolt villany a repedéseket – megmutatta a különbségeket.
Ezért először is érdemes párterápiára menniük az országoknak, és újra megfogalmazniuk mindazt, ami fontos.
Másodszor, nem kell azonnal mondani egy nagyot. Ne azt keressük, ahol ellentét van, mert ott úgysem lehet egyik napról a másikra megoldást találni. Elég, ha kicsiben működnek a dolgok, lásd a Barátság vezeték ügyét. Koncentráljunk azokra, ahol már most is ugyanúgy gondolkodunk, mint például az agrárdömpingárak elleni védelem, az uniós források lehívása vagy a migráció.
Találjuk meg a közép-európai együttműködés kis köreit.
Harmadszor, jó lenne fairen játszani, hogy akkor se verjük át a másikat, ha éppen megtehetnénk. Új Visegrád kell, horvátokkal, szerbekkel, románokkal, ahol el kell fogadni, hogy mások vagyunk, más érdekekkel, de még így is sokkal több érv van az együttműködésre. Lehet, hogy most már nem a barátság lesz a kötőanyag.
De ha barátok nem is, azért még lehetünk valamik. Mondjuk szövetségesek.
Folytatásnak az se rossz.
A szerző a MOL elnök-vezérigazgatója.
Erős újévi politikai rajt a Mestertervben: Kereki Gergő műsorában Mráz Ágoston Sámuel és G. Fodor Gábor elemzi Magyar Péter újévi beszédét, Bajnai Gordon színre lépését, az Orbán–Magyar nemzetközi sajtócsatát, a közelgő választás forgatókönyveit, a világrendszerváltás jeleit és az év eleji gazdasági intézkedések politikai hatását.
Lenne mivel foglalkoznia az Európai Bizottság elnökének.
„Vigyázzon mindenki magára, vigyázzunk egymásra” – mondta a kormányfő.
A radikális Republika politikusa tévévitában mondta el: még ők is túlzásnak tartják a büntetést a dekrétumok kritikájáért.
Erős kritikákat kapott Pozsonyban az Unió energiapolitikája.
Rettegnek a magyar politikai befolyástól.
Venezuelában nem Nicolás Maduro illegitim rezsimje a szuverén, hanem a venezuelai nép, amely bizonyítható módon leváltotta Maduro illegitim rezsimjét.
Gulyás Mártonék kapva kaptak az alkalmon.
