Egy ország elveszejtése

„Egy kormánynál válságidőben azt kell értékelni, hogyan kezeli a válságot. Tudja-e kezelni a gazdasági nehézségeket és a társadalmi feszültségeket? Teljesen mindegy, hogy szocialista, konzervatív vagy ún. technikai-szakértő kormány, az a kérdés, hogy a válságkezelése működik-e. Válság idején senkitől sem kérdezik meg, hogy az elődje mit csinált.

Mindenkinek van elődje. Tehát azt felvetni, hogy az csinált egy adósságot... kit érdekel? Magának, országának itt van egy adósság. Rendezi vagy nem? Európában ez a kérdés.

Senkit nem érdekelt, hogy Bajnai mit örökölt 2009 tavaszán? Javított vagy rontott? Javított. Zavargások, kilengések vannak az utcán? Nem voltak. Bízhatunk a szavában vagy nem? Bízhatunk. Márpedig a Bajnai-korszakhoz képest mindenben rontott a mostani kormány.

Nem tudja kezelni a válságot. A mutatók romlottak. A társadalmi szenvedélyek nem csillapodtak. A hitelesség eltűnt. A második probléma: hozzájárul-e válságkezelésével a nemzeti kormány az európai válságkezeléshez? Erről nem esik szó a kötetben, pedig ez döntő jelentőségű.

Magyarország kormánya nem hozzájárult, hanem rontotta az európai válságkezelés esélyeit. Kockázati tényező vagy javító-stabilizáló tényező Európában, a világban? Magyarország ma kockázati tényező. Ha bejön egy konferenciaterembe, élő bomba. Akkor nekünk ki kell menni. Föl sem merül, hogy egyeztetne. Ez a kelet-európai országok többségére nem igaz. A lengyelek kifejezetten egyeztető magatartást folytatnak.”