A németek egyesítenék Európát

„Az európai integráció elsődlegesen a »nemzetállamok« műve. 1951-ben hat nyugat-európai állam indította útjára ezt a folyamatot, és annak ellenére, hogy számos válság rázta meg az elkövetkezendő évtizedekben, az államok mindig túl tudtak ezen lendülni, és így mindig bizonyították európai elkötelezettségüket. Bűnbaknak kikiáltani őket, az elmúlt hat évtized történelmi tapasztalatai alapján legalábbis nem ízléses, hanem talán meg kellene próbálni megérteni, hogy egyes esetekben melyek voltak az ellenkezésük okai, és ezekből kellene leszűrni a tanulságot. Továbbá — a föderalisták általában hajlamosak e fölött nagyvonalúan átsiklani — az európai integrációt valójában a »nemzetállamok« működtetik. (...)

Nem biztos, hogy az immár uniós kormánnyá avanzsált Európai Bizottság demokratikus legitimációja erősödne azzal, hogy az Európai Parlament választaná meg e grémiumot, ugyanis az európai parlamenti választásokon való részvétel a legtöbb tagállamban egyre csökken, és ez önmagában is az Európai Unióval szembeni közömbösséget sugall. Valamint, egy ilyen rendszerben magukat a biztosokat feltételezhetően továbbra is a tagállamok jelölnék, és így a parlamenti szavazás csupán a pecsét utólagos ráütését jelentené egy már kialakított testületre, nem pedig valódi választást.

Az euroföderalizmus megoldások helyett inkább kérdéseket vet fel és ezzel igazából nagy szolgálatot tesz az integrációnak. Olyan problémákra mutat ugyanis rá, melyek megoldása megkerülhetetlen a továbblépéshez. Ám az egyáltalán nem tűnik biztosnak, hogy e továbblépés iránya egy új európai kormányzat felé mutatna.”