„A Bank Centernél tartott márciusi szélsőjobboldali erődemonstráció célja természetesen nem a hiteltárgyalások elkezdésének kierőszakolása volt, de a radikálisok legalább megpróbáltak kontaktusba lépni – a maguk sajátos módján – az IMF képviselőivel.
A kormányról ezt már nem tudnám ilyen határozottan kijelenteni. Hiába hogy Fellegi Tamás tavasszal aktivizálta magát, és immár kéthetente megfordul Washingtonban (hogy kinek a kezdeményezésére, az nem világos), de annak nincs jele, hogy ezzel közelebb kerülnénk az áhított védőhálóhoz. Valahol a pofavizit és az udvariassági látogatás közötti mezőben kell elhelyeznünk ezeket az utazásokat.(...)
A fideszesek vágyálmaiban élő függetlenség – fájdalom – nem létezik. Még azokról az országokról sem mondható el, hogy ki tudják zárni a külvilágot, amelyek az egyre értékesebb kincsnek számító olajmezőkön ülnek. Azért persze lehet tenni, hogy kevésbé legyünk kitéve a világpiac viharainak. A lakossági megtakarítások ösztönzése, az állampapírpiac fellendítése, amire egy rendelet szerint a kormány készül, erre jó megoldásnak tűnik: ha már lennie kell állami adósságnak, jobb helyen van a hazai kezekben. Gyors sikert ettől azonban nem lehet remélni. Nem azon töri manapság a fejét a középosztály, hogy hol lel jó befektetési alkalmat, amivel biztosítani tudja a jövőjét. A kormánynak könnyebb dolga van, szinte tálcán kínálják neki a kiszámítható jövő lehetőségét.”