Tolvaj rezsimnek tolvaj elnök dukál?

„Schmitt Pálnak egy dolgot meg kell adni: az elmúlt 22 évben senki sem egyesítette úgy a nemzetet, mint ő. A balliberális maradványhadaktól és a zöld ifjaktól kezdve a jobbközép bloggereken, a tisztes jobbos professzorokon át egészen a radikális nemzetvédőkig mindenki arra várt, hogy a modern magyar történelem legszánalmasabb államférfija eltakarodjon végre, mert ez még az abszurd magyar viszonyok között is sok.

Az exdoktor nagyságát (azt a kedves olvasókra bízzuk, hogy ezt a nagyságot az emberi kvalitásokra, avagy péniszsége mivoltának méretére érti-e) jól jelzi, hogy mikor már kezdtük volna megsajnálni a doktori címétől megfosztott bukott politikust, akkor adott egy olyan interjút, amely alapján kénytelenek voltunk újraértelmezni a valóságról és Schmitt Pálról alkotott képünket. A köztársasági elnöknek olyan kiscsoportos korú gyereknek sikerült magát eladnia, aki ugyan már valószínűleg szobatiszta, ám az enyém és a tiéd megkülönböztetése még meghaladja a szellemi képességeit. A kisgyerekek alapból természetesen rendkívül cukik, ám egy hetvenhez közeledő, egész eddig a tisztes úriembert tűrhetően hozó férfiember esetében ez némileg groteszk látvány. Mindez persze nem jöhetett volna létre a riporter, Obersovszky Péter nélkül, aki kétségkívül médiatörténelmet írt: a benyalás egyes pontjain a szerencsétlen néző már-már aggódni kezdett, nehogy valami súlyos testi sérülés legyen a behatolás vége.”