„Miközben Németország államfője egy bizonyos Gauck nevű férfi lett, aki nagyon sokat tett a Stasi-iratok nyilvánosságáért, addig Magyarországon a házelnök – titkosszolgálati tótumfaktum, aki hol illetékes miniszter, hol az aktuális titkosszolgálati főnök megfigyelőinek barátja vagy jó, engedjük meg: ismerőse –, mindent megtesz azért, hogy az ügynökakták sose kerüljenek nyilvánosságra. Kövér László szerint már nincs is olyan titok, amiről eddig ne lebbent volna föl a fátyol, és téved, aki szerint a környező országok ebben az ügyben bármit jobban csináltak volna nálunk. (...)
A Fidesz pedig Nemzeti Emlékezet Bizottságot hoz létre, hogy az nevezze meg a kommunista diktatúra vezetőit. Nem lesz nehéz dolguk: kérdezzék meg Orbán Viktor barátait, Pozsgay Imrét és Szűrös Mátyást. Utóbbi egészen különös perspektívából képes megvilágítani bizonyos történelmi eseményeket: emlékezete szerint ő még a moszkvai nagyköveti rezidencián is kiült a kertbe, hogy Istennel beszélgessen. Hűha. Igaz, ott talán nem volt poloska. Lám, nekik már megbocsátottak. Az a szűk kör is, amely Boross szerint sérült lelkekből áll, bizonyosan szeretne megbocsátani – csak azt is tudni szeretné, hogy kinek és miért kell. Kövér és haverjai szerint ehhez nekik nincs joguk. E ponton érdemes elgondolkodni azon, hogy valójában kik is az apák és kik az ő valódi örököseik.”