„Nem kétséges, hogy a műfaj Amerikában praktizáló nagyjai még a hidegburkolók életéről is izgalmas szériát tudnának kanyarítani, a Marslakókhoz képest azonban egyelőre a Jóban-rosszban is a napi szappan felülmúlhatatlan csúcsteljesítményének számít. A jelenleg mindössze 150 ezer (a 18–49-es korosztályban 35 ezer) kitartó honfitársunk által követett sorozattól egyelőre nem az lenne a bravúr, ha nézettségben megközelítené vetélytársait, hanem ha a legalapvetőbb technikai és dramaturgiai szabályokat képes lenne legalább egy epizód erejéig betartani. Kezdetnek az is megtenné, ha az operatőrök nem ötletszerűen rángatnák a kamerát, ha a jelenetek nem ad hoc módon indulnának és végződnének, és csak akkor szólna a harsány háttérzene, amikor feltétlenül szükséges. A következetes karakterépítés, a modorosságoktól mentes dialógusok és a választott téma ismerete – ebben az univerzumban futárral érkezik a papírkép az online lap szerkesztőségébe – már csak bónusz lenne.
Mindettől függetlenül nem elképzelhetetlen, hogy a Marslakókat, miután szép lassan hagyományos szappanoperává transzformálják, és az alkotók is sikeresen elsajátítják a sorozatgyártás alapjait, megszokja a közönség, pont úgy, ahogy a Barátok közttel is történt. Jelen pillanatban ez a két alternatíva kínálkozik a széria jövőjével kapcsolatban: langymeleg középszer, vagy bukással végződő, unortodoxiának hazudott dilettantizmus.”