Mindjárt félidő!

„Egy nagy hiányom végig volt a kormányzati munkát illetően, nevezetesen az, hogy a munkahelyteremtésben és ezen keresztül a vidékfejlesztésben  jóformán semmi nem történt. Pedig volt erre csúcsminisztérium is, meg társminisztérium is, volt rá apparátus, hogy ezt kidolgozzák, menedzseljék! De nem!

( Tévedés ne essék nem elsősorban a közmunkákra gondolok ,bár azok is fontosak, hanem a   tartós vidékfejlesztés eredményeképpen létre jövő és  hozzáadott értéket teremtő munkákra)

Miért nem lehettet pld. azonnal az újonnan felállított megyei  kormányzati hivatalok feladatává tenni, hogy minden megyére vagy régióra, szinte személyre lebontott foglalkoztatási vagy munkahely teremtési programot dolgozzanak ki és annak megvalósulását ellenőrizzék. Ez másképp ugyanis nem megy, ahogy mondani szokták valakinek csinálni  is kell, nemcsak beszélni  róla. Máshol is így csinálták ezt, névszerinti adatbázisban rögzítették az egész lakosságot, ki ,hol  mihez ért,mit szeretne csinálni, ki fogja őt alkalmazni, mit kell ezért tenni stb.

Arról nem is beszélek, hogy a beruházások támogatását,  egyáltalán engedélyezését vagy éppen  kezdeményezését is ennek kell alárendelni ,

Sajnálatos, hogy általában is nagyon kevés konkrétum történt a gazdasági kormányzás területén , ami lényegében  kimerült az  adórendszer módosításában és  néhány egyéb fiskális döntés meghozatalában. Ez azonban kevés, ez lehetett volna mondjuk  2 hónapi teljesítménye a kormánynak,de nem 2 éves. Kevesebb nagy teória kell  és több szorgalom  és gyakorlati kreativitás a hétköznapok gazdasági  kormányzásában. (...)

Apropó németek. Magam évek óta következetesen képviselem írásaimban és felszólalásaimban, hogy a Magyarország   legfontosabb partnere  a válságból való kilábalásban  de  általában is hosszabb távon Németország lehet. Örülök neki , hogy végre ezt a kormányzó párt vezetői is belátták. Miután némi csalódással tértek vissza Vámbéry Ármint is megszégyenítő világ körüli   gazdasági kortes körútjukról  felismerték, bevallották  ezt és remélhetőleg ennek szellemében ápolják majd a kapcsolatainkat is.”