„El kell tehát fogadnunk, hogy a Fidesz akarata ellenére nem lesz alapvető változás a most szárnyait bontogató berendezkedésen. A kérdés tehát szerintem nem az, hogy hogyan lehetne visszaállítani az 1989-es rendszert, hanem az, hogy miként lehetne átírni a mostanit úgy, hogy azt minden releváns politikai szereplő elfogadja.
Erre még bőven van idő, két és fél év, amit nem szabad elpocsékolni. Főleg a kormányzó pártnak nem, amelynek már tényleg komolyan el kell gondolkoznia azon, hogy hogyan lehetne újra szalonképes a mérsékelt jobboldali szavazók számára, akik 2010-ben bizony nem arra szavaztak, ami most van.
Egy dolog természetesen világos: amíg Orbán Viktor vezeti a Fideszt, a rendszer újrademokratizálása parlamenti keretek között kizárt. Neki tehát ki kell vonulnia a magyar politikából. Most egy pillanatra tegyük félre, hogy ez mennyire valószínű, hiszen természetesen még cseppet sem az, de azt azért csendben megjegyezném, hogy ezt ma már sokkal könnyebben el tudom képzelni, mint akár egy hónappal ezelőtt is.
Tegyük fel tehát, hogy Orbán Viktor kap egy meghívást, hogy a Harvardon nemzetközi jogot tanítson, és elegánsan szögre akasztja a futballcipőt. Egy higgadtabb arc lesz a miniszterelnök, aki egy kétharmados többséggel a háta mögött, módosításokat indítványoz a még friss alkotmányon. Hivatkozhat nemzetközi nyomásra, de a józan észre is, hiszen végül is mindenki megérti, hogy bizony becsúszott egy-két hiba az új szerkezetbe, amit kapkodva csaptak össze másfél év alatt. Még nemzeti konzultációra is lenne idő, vagy arra, hogy tárgyalásokba kezdjenek egy sor társadalmi szereplővel, többek között az ellenzéki pártokkal.”