A jegybanki függetlenség és az új magyar jegybanktörvény

„4. Az új törvény 49. § (1) bekezdése kimondja, hogy »az igazgatóság felelős a Monetáris Tanács döntéseinek végrehajtásáért és az MNB működésének irányításáért«.

A 2011-es törvény vitathatatlan érdeme az Igazgatóság visszaállítása a 2007-ben eltörölt és csak az SzMSz-ben »kitalált« Implementációs Bizottság helyére. Nem az elnevezés visszamagyarosítása és a törvényben való szerepeltetése a lényeg, hanem a tagok szavazati rendjének a megváltoztatása. Az új törvényben az elnökből és az alelnökökből álló Igazgatóság a határozatait egyszerű szótöbbséggel hozza, míg a megelőző időszakban létező Implementációs Bizottságban kizárólag az elnök döntött, az alelnökök nem szavazhattak. Az egyszemélyes döntés indokoltsága is megkérdőjelezhető, jogossága nem különben: egy testület (a Monetáris Tanács) átadhat-e döntési jogosítványt egy olyan bizottságnak, amelyben testületi döntés helyett egy személy dönt? Az egyszemélyes döntés semmiképpen nem növeli a függetlenséget, ezzel szemben az Igazgatóság testületi döntése igen.

Néhány további változtatás is történt (az elnök és a Monetáris Tanács külső tagjainak bérével, a felügyelő bizottság tiszteletdíjával kapcsolatban, illetve kimondva, hogy adott magyar állampolgár legfeljebb kétszer lehet az MNB elnöke), de ezek a jegybank függetlenségét véleményem szerint érdemben nem befolyásolják.

Úgy gondolom, e rövid áttekintés bizonyítja, hogy az új jegybanktörvény a jegybank függetlenségét semmiképp nem csökkenti. Vitatható lehet ugyanakkor az elfogadás előtti egyeztetés formája, a kommunikáció és a túlzott sietség, de ezek együtt sem érnek meg annyi bírálatot, amennyit a média- és a nemzetközi visszhangok sugallnak.”