„Milyen a Kispál és a Borz nélküli élet?
Utólag már úgy tűnik, mindenki egyenletesen szépnek látja a Kispál és a Borz életpályáját. Ráadásul sikerült úgy lezárni a történetet, hogy még az is jól sikerült, amiben mindig gyengék voltunk, magyarán a csomagolása, körítése az egésznek. Azt gondolom, hogy nagyjából jó időben hagytuk abba. Ez a megszűnés mindannyiunk életében új kihívásokat hozott, ami így, negyvenvalahány évesen bőven ránk fért. Akik nagyon szerették a Kispál és a Borzot, azok mindig fanyalogni fognak, mind a Kiscsillagra, mind a Kispál (András – a szerk.) bármilyen zenei projektjére, de ez nem meglepetés, ez előre volt kódolva az egészbe. A Kispál sokkal inkább volt az én lírai zenekarom, mint a Kiscsillag. A Kiscsillag viszont ehhez képest egy közösségi munka. Itt van egy feladat, ez a dal, ehhez kell szöveget írni, és ez a szerep nekem sokkal élhetőbb, mint a Kispál volt az utolsó időkben. Amúgy a Kispivel a mai napig összejárunk, dumálunk. Ilyen szempontból még mindig jelen van az életemben a Kispál, csak nem próbálunk, nem írunk együtt zenéket. (...)
A Kossuth-díj mit változtatott rajtad?