Alkonyzóna

„A mai helyzet úgy áll, hogy Orbán Viktornak nem kell egy létező és legitim jóléti modell határain belül maradnia. Ellenben alkalmazza, egyben erősíti is az autokratikus hagyományt, s továbbra is a politikai aktivitás útját járja: régebben lázított, most átalakít. Ehhez már csak ráadás, hogy alapjáraton kiszámíthatatlan és offenzív a politikai habitusa. Az ellenzék nem rendelkezik kialakult célrendszerrel, ily módon nincs, ami mellett mozgósíthatna. A negatív irányú mobilizálás sem elég erős, nem adódnak össze az energiák, hiszen az ellenzék széttagolt. Orbánnak viszont kétharmada van, s például hozzá tud nyúlni az önkormányzati törvényhez, ami eddig lehetetlen volt. Ily módon nem lehetett egy ponton túl változtatni a közoktatás vagy az egészségügy rendszerén sem, mert ezek kötődnek az önkormányzatokhoz. Hát most lehet.

Mikor Orbán Viktor új világot jövendöl, azt is mondja, hogy ennek az új világnak ő maga a főmérnöke. S ha a világ épp összeomlik körülöttünk, mint a főmérnök maga állítja, akkor annál nagyobb szükség van a főmérnök újratervező bölcsességére.

Fontos látni, hogy az autokratikus kivitelezés egy tőről fakad azzal, hogy ez az új világ riasztó vonásokkal bír. Az átlagos és annál alacsonyabb keresetűek veszélyzónába kerülése, a munkajogi védettség minimalizálása azt jelenti, hogy a „nemzeti középosztály” vagy micsoda fokozódó kiszolgáltatottsággal fog szembenézni a jövőben. A közszolgáltatások, amelyekhez hozzájut, nem lesznek jobbak, s irányításukat még távolítani is fogják tőle. Jelképerejű, mikor a miniszterelnök a náluk is rosszabb helyzetben lévőkről szól, s azt mondja: 300 ezer ember juthat 48 ezer forintos nettó bérhez, ami jóval több a 28 500 forintos segélynél, örüljünk tehát. Nyilván több a 48 a 28-nál, de tegyük hozzá, amit a kormányfő nem, hogy eszerint munkával lehet majd megkeresni a létminimum kb. kétharmadát. Azért gondolom, hogy ez jelkép, mert a miniszterelnök szavai alapján ennek a 300 ezer embernek ez a maximum, ez maga a magyar álom, amit kínálni tud számukra a rendszerváltás rendszerét leváltó forradalom rendszere. És ők még örülhetnek is, mert még a miniszterelnök számításai szerint is van másik 200 ezer érintett, akiknek ez se jut. Legalábbis jövőre nem, az egyébként nyilván sebészi pontossággal kiszámolt prognózis alapján.

Legyünk korrektek: a rendszerváltás környékén másfél millió ember vesztett állást és talajt, a társadalom szétszakadozott, a szegénység több menetben növekedett, és folyamatosan mélyült. A gazdasági növekedésnek olyan mintázata alakult ki (nem csak nálunk), amely köszöni szépen, nem igényli minden munkaképes korú ember munkáját. Orbán válasza erre a 48 ezer forintos közmunka. A középosztály és a szegények közötti koalíció, mely Orbán Viktor egyik alaptétele volt, 2009–2010 folyamán nemhogy felbomlott, de megsemmisült: mindkét csoportot, legalábbis azok nagyobb részét rosszabb helyzetbe hozzák a korábbinál.

Orbán kísérlete évtizedek óta az első mindenre kiterjedő rendszeralakító kísérlet a magyar történelemben. Elég nagy baj, hogy a rendelkezésére álló hatalommal olyan alkotmányos, társadalmi, gazdasági szisztémát kíván létrehozni, amelynek kulcsszavai a függés, az utasítás, a megrendszabályozás, a központosítás, a korlátozás. Ha alkonyodik, akkor a demokrácia alkonya ez.

A pislákoló reményt az jelentheti, hogy mindennek kollektív és konstruktív kiábrándulás lehet a vége. Talán elég sokan belátják, hogy nemcsak Orbánnal nem megy ez, de általában: így nem mehetnek a dolgok. Sőt, esetleg odáig is eljuthatunk, hogy a dolgok nem mennek maguktól, nincs világmegváltó vezér, se világmegváltó ideológia, készen kapott megoldás.

Szükség lesz az aktív állampolgárra és az aktív ellenzékre – miközben Orbán tudatosan szűkíti az aktivitás tereit –, aki és amely már most rágódik azon, miképp lehetne összekapcsolni a társadalom különböző részeit, engedni a közösségeket, csoportokat beleszólni a róluk szóló döntésekbe. Ha a Fidesz mást nem is ér el, azt bebizonyíthatja kormányzásával, hogy a demokrácia nem elvont érték – nagyon is köze van a mindennapok szabadságához és biztonságához. Fontos (lenne) a tiltakozás, de az alkonyzónában tart mindannyiunkat, ha nincs más raktáron, csak az Orbán-ellenesség.”