Immár kész a leltár

„A történelemnek nincs vége, a fejlődés és a visszafejlődés feltartóztatha-tatlan, de a leltár sajnos kész. Nem hiányzik már semmi, minden összeállt egy formálisan demokratikus keretek között működtetett önkényuralmi rendszerhez. Mondhatjuk akár puha, de alkalmanként bekeményítő diktatúrának is.

Megvan az új alkotmány, amelyet szűk körben, az alapvető szabadságjogokat szűkítve fogadtak el. Elkezdték összekalapálni a sarkalatosnak nevezett kétharmados tör-vényeket, és erőltetett menetben már jóvá is hagytak közülük hatot, mégpedig olyan elképesztő módszerekkel, hogy például az egyházi törvényt az utolsó pil-lanatban is lényegesen módosították. A tartalmáról már nem is beszélve, hiszen a parlamenti kétharmad kezébe adták a döntést arról, hogy melyik felekezetből lehet egyház és melyikből nem.

A politikusok teológiai ízlése vagy egyéb érdeke lesz tehát a meghatározó; ennyit a vallásszabadságról. Aztán új szakaszba lépett a médiagarázdaság: az uniós elnökség befejeztével mindenféle racionális kon-cepció nélkül, nyilván a politikai megbízhatóság követelményét szem előtt tart-va, totális önkénnyel rúgják ki a közmédia munkatársainak még némi önállósá-got tanúsító jelentős részét. Közben persze megy a megfélemlítés médiahatósági vizsgálatok formájában, valamint folyik a legálisnak álcázott frekvencia-kiszorítósdi.”