Orbán igazi háborúja

„A győzelem érdekében újra kell rendezni a sorokat. Be kell látni, hogy a csodafegyverként bevetett egykulcsos adó visszafelé sül el, ahelyett, hogy apasztaná, növeli az adósságot: tovább csökkenti a nemzetközi vállalatok által  létrehozott GDP adótartalmát, ugyanakkor a kkv-szektor terhelésén  semmit sem enyhít, mivel itt nincsenek akkora bérek, ahol az szja-csökkentés kifejthetné jótékony hatását. A külföldi beruházok idecsalogatásában is gyökeres fordulatra van szükség: nem az autóipari modellt kell erőltetni, hanem azt, hogy magyar innovációra, Magyarországon komparatív előnyökkel előállítható termékek létrehozására települjenek ide a fejlett műszaki kultúrájú multinacionális vállalatok.

Kíméletlenül el kell zárni továbbá a »mi kutyánk kölykeit« tápláló csapokat. Nem elegendő a szociális újraelosztás nagy fájdalmakkal járó szükségszerű visszavágása, a versenyszektorban végbemenő redisztribúciót is radikálisan csökkenteni kell. Igazi szabadságharcosként, azzal érvelve, hogy a nettó befizető országok csak a mi költségvetésünkből hiányzó áfa és osztalékadó egy részét adják vissza, el kell érni Brüsszelben, hogy az uniós forrásokat egy az egyben az adósság törlesztésére fordíthassuk, és ne klientúra-építésre pocsékolódjanak el.

Ezzel döntő csapást mérhetnénk az államadósságra. Egyfelől egyik utánpótlási csatornája végleg elzáródna. Másfelől pedig lehetőség nyílna arra, hogy a kkv-szektort meg lehessen szabadítani végre a béklyóitól: valóban méltányos adókkal, alacsony kamatokkal és inflációval, megfizethető közüzemi árakkal. Ellenkező esetben mérhetetlenül nagy, de értelmetlen véráldozatot követelő, soha véget nem érő háborúskodásra kell berendezkednünk.”