„Engem meg egyáltalán nem érdekel, hogy ki volt jobbikos 2004-ig, ahogy az sem izgatna, amit hallok csiripelni: Papp [Dániel] több fideszes önkormányzatnak is dolgozott. Mindez nem zárná ki, hogy képes legyen felfogni, mi a dolga a közt szolgáló médiamunkásként. Az említett tudósítás elkészítésekor Pappnak ez mégsem jött össze. Nem hibáról van szó - hibákat mindenki követ el - hanem a néző tudatos megtévesztéséről. Hazugságról. A pitiáner fajtából való hazugságról, ráadásul: ha Cohn-Benditet meg akarja szorongatni a magyar médiamunkás, nincs nehéz dolga, elég jól kérdezni, ahogy tette például Bodacz Balázs a Magyar Nemzetben, s gyorsan kiderül, hogy amint a magyar médiatörvényről van szó, kizárólag zöldségek hagyják el a fickó száját - elég brandazonos módon, egyébként.
A közszolgálat felé ezért mindig igaz elvárásként annyit lehet megfogalmazni: tényszerűen, tárgyilagosan tájékoztasson. Nem olyan bonyolult ez, kár hogy le kell írni. Egyébként leírja a médiaalkotmány is, ami már csak azért is nagyszerű, mert a sokat szidott »fideszes« médiatanács foglalkozhat az üggyel. Ez pedig óriási lehetőség.
Daninak is éghetne például az arca, jó vörösen (oké, ilyen illúzióink vele kapcsolatban nincsenek), ha éppen a vele kapcsolatos ügy kezelése bizonyítaná be: a rettegett szervezet, amelyet ő a demokrácia kivégző osztagaként igyekszik az európai értelemben vett zöldségesek elé festeni, a törvény szerint jár el, korábbi pártkötődések ide vagy oda, él papíron kétségtelenül meglévő függetlenségével. Azaz megtorolja a szakmailag az adófizetőket, közfeladatot semmibe vevő anyagot. Alig várom a fejleményeket: hatalmas örömmel írnék néhány hét múlva Cohn-Bendit giganagy pofára eséséről.”