Például Chile

2011. február 23. 12:55

Míg Chilében a gazdaságpolitika egyszerű, átlátható, kiszámítható, Argentínában minden bizonytalan, meglepetésszerű és homályos.

2011. február 23. 12:55
„A két ország közötti különbség abban is tetten érhető, hogy míg Chilében az adórendszer és a gazdaságpolitika egyszerű, átlátható, kiszámítható, addig Argentínában minden bizonytalan, meglepetésszerű és homályos. A kormány mindenfajta konzultáció nélkül vet ki adókat egyes agrárexportcikkekre. Mind Chile, mind Argentína bevezette a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszert, és ezek - köszönhetően az egymással versenyző szereplők alacsony számának - mindkét országban alacsony hatékonysággal kezdték meg működésüket. Chile a problémát - más államokhoz hasonlóan - a versenyt erősítő, a költségeket csökkentő szabályozási szigorításokkal orvosolta. Az argentin »megoldás« a pénztárak államosítása lett, aminek nem is tagadott igazi célja a felhalmozott nyugdíjvagyon kormányzati elköltése volt. A korábbi pénztártagok azóta is perelik az államot.

Bár az argentin állam magas névleges nyugdíjakat és más jóléti juttatásokat kínál, a több mint 25 százalékos tényleges infláció - szemben a politikai vezetés alatt álló statisztikai hivatal 10 százalék alatti kimutatásával - jelentősen csökkenti ezek értékét, s növeli a szegénységet. Ezzel szemben Chilében az infláció alig haladja meg a három százalékot. 

Argentínában az elnöki páros szinte állandóan a multinacionális cégeket, a Valutaalapot és az előző kormányokat szidja, miközben burjánzik a korrupció. A külföldi befektetők az árkontroll hatására alig hajtanak végre beruházásokat, így az ország infrastruktúrája elavul, sőt működésképtelenné válik (egyre gyakoribb az áramszünet országszerte). Chilében szinte nincs korrupció, a kormány a problémák megoldásával foglalkozik, és egyéni felelősségvállalásra ösztönzi polgárait.”
Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 21 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
marós
2011. február 24. 11:00
A cikk tele van hamis állításokkal, csúsztatásokkal, lényeges tényeket nem közöl, csak egy ezek közül, az argentin államkötvényeket úgy veszik, mnt a cukrot. Kopits et. abba kellene hagyni a parasztvakítást.
HSL
2011. február 24. 00:28
Chilében bezzeg a lusztrációt is túlteljesítették :)
shenpen
2011. február 23. 22:35
Még néhány gondolat. Chile meg a "chicagoi fiúk" vmilyen szinten a "neoliberalizmus" szimbóluma és ebből kifolyólag csak szélsőséges vélemények vannak róla, mindenki vagy gyűlöli, vagy isteníti. Az igazság valahol ott van, szerintem, hogy Allende idején Chile elment egy szoci irányba, és Pinochet idején talán valóban elment egy szélsőségesen "neolib" irányba, de lényegében aztán beállt egy normális egyensúlyi helyzetbe, ahol a szoci és neolib ideológia valamennyire egyensúlyozza egymást - és a dolog meglepően hasonlít egy normális konzervatív helyzetre. Chile ma már nem annyira államellenes, mint a "chicagoi fiúk" idején, de nem is annyira államfüggő, mint a legtöbb dél-amerikai ország: egyszerűen normális. A normalitás valahol ott van, hogy igen, kell az államnak korlátoznia a piacot, de ugyanannyira fontos, hogy az államot is korlátozni kell. E kettőt egyszerre kell elérni. Igen, ez bonyolultul hangzik, de csak addig az, amíg "modern" módon gondolkodunk, azaz erkölcsi szempontokat, erényeket, jellemeket nem veszünk figyelembe. Pedig azt kell. Ha az erkölcsi oldalt is figyelembe vesszük, akkor a chilei példa nagyon egyszerű és a logikus: a gazdasági szereplőknek felelősségteljesen kell dolgozniuk, és erre időnként az államnak kell kényszerítenie őket, ugyanakkor az államnak is felelősségteljesen kell dolgoznia, és erre a polgároknak kell kényszeríteni őket. Pl. Kirchnerék szvsz egyértelműen felelőtlenek.
shenpen
2011. február 23. 22:28
"laza politikát kényszerít a monetáris intézményre. Az ebből következő magas inflációt a közszolgáltatásokra vonatkozó árkontrollal próbálják visszafogni." Ahhoz még közgazdásznak sem kell lenni, hogy tudjuk, hogy miért hülye ötlet ez, elég a történelmet ismerni: már Diocletianus is ezt kúrta el. Általában, ha és amikor feljön az "árdrágítás elleni küzdelem", az azt jelenti, hogy valamilyen formában a jegybank v. az állam túl sok pénzt teremtett.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!