„Nyilvánvaló volt, hogy Orbán Viktor ezúttal szikár beszéddel készül, mégiscsak az ország házában kapott szót, ahol nem a sport, a kultúra és pártja neves és kevésbé ismert szereplőiből áll a hallgatóság. Arra viszont csak kevesen számíthattak, hogy olyannyira szürke, lebutított beszédet olvas fel, amihez képest annak idején egy napirend előtti Áder János-felszólalás maga volt az önfeledt szórakozás.
A legnagyobb bosszúságom mégsem ez. Biztos vagyok benne, hogy nem csak én voltam kíváncsi, hogyan képzeli el az ország jövőjét a kormányfő. Hittem abban, amit a kormánypárti vezetők hetek óta ígérgetnek: legkésőbb február közepén kiderül, miként biztosítható a költségvetés egyensúlyának fenntartása, vagyis honnan és hogy kell elvenni, hova lehet esetleg hozzátenni. Egye fene, akár az orbáni úton, csak derüljön már ki, mire számíthat a magyar.